 |
Az adatot természetesen becslés útján nyerték az asztronómusok, méghozzá az égbolt egy szeletének alapos vizsgálata alapján. A kutatók az új-dél walesi Anglo-Australian Observatorium és egy kanári-szigeteki teleszkóp felvételei alapján egy 10 ezer galaxist tartalmazó mintát elemeztek: az ezen látható objektumok közül a fényesség mérésével meghatározták, majd egyenként megszámlálták a csillagokat. Az így kapott eredményt aztán felszorozták a teljes égbolt betakarásához szükséges hasonló méretű síkidomok számával, és utoljára még egyszer megtöbbszörözték, ezúttal egy, az Univerzum mélységét jellemző értékkel. Az ebből a számításból adódó 7 ezer trillió azonban még mindig csupán a ma rendelkezésre álló teleszkópok által észlelhető kozmosz csillagtartalmára vonatkozik – figyelmez-tetnek a kutatók, mert mint mondják, a csillagok száma, mint maga az Univerzum, akár végtelen is lehet. Ráadásul, a Világegyetem biztosan van akkora, hogy a “túlsó végén” akár olyan “fiatal” (az ősrobbanás óta kialakult) csillagok is előfordul-hatnak, amelyek fénye, vagy bármilyen egyéb termé-szetű elektromágneses sugárzása egyszerűen idő hiá-nyában még nem érhetett el hozzánk, következésképp még a legjobb teleszkópokkal sem láthatók.
