Egy visszautasított kivásárlási ajánlattétel szüntette meg az InterNetto, a magyar online médiapiac hőskori kiadványának hegemóniáját. A szerkesztők – Gerényi Gábor, Nyírő András és Uj Péter – 1999 tavaszán 15 millió forintot ajánlottak fel az amerikai IDG Lapkiadó tulajdonában lévő, veszteségesen működő sajtótermékért. Az IDG elképedt a “szemtelen” ajánlat hallatán, majd a renitens vezetőket eltávolította a kiadóból. A kirúgást követő kollektív szerkesztőségi busongás során Nyírőék egyszercsak feltették a kérdést: ki tartana velük egy új portál létrehozásában, mire az InterNetto teljes stábja felállt. Egy hét kellett hozzá, hogy az Index néven újjászerveződött csapat felsorakozzon az online portálok harcvonalán. Debütálásának napján az új médium több mint 30 ezer oldalletöltést produkált. 
A minimális befektetéssel indított portál anyagi kibontakozását 2000-ben a Német Befektetési Rt. biztosította. A cég 3 millió dollárral segítette a kritikai hangvételű lap felfejlődését. Nem sokkal ezután kipukkadt a dotcom lufi, majd pénzügyi és internetes szakértők azt kezdték hangoztatni, hogy a csupán online formában megjelenő médiumok képtelenek lesznek kizárólag reklámbevételből fenntartani magukat.
Az InterNetto rövid úton elvérzett, de a sors furcsa fintora, hogy az egykor vágyott portál kiadói jogai jutányos áron az Index tulajdonába kerültek. Majd 2002 tavaszán az Indexet is az elmúlás veszélye fenyegette, ám a Wallis Rt. tőkeinjekciója révén túlélte a kritikus időszakot. Míg az Index tavalyi, kizárólag reklámbevételekből generált forgalma kicsivel több mint 300 millió forint volt, a cég 2003-as üzleti terve 465 millió forint árbevételt irányoz elő, nullszalldós működés mellett. Az első félév tükrében a bevételi terveket 10-15 százalékkal teljesíti túl a portál, amelynek tömeges látogatottsága a sajátosan egyedi hangvételnek köszönhető.
A fanyar kommentárokkal ellátott hírek, az odamondogatós stílus azonban az internetezők által kezdeményezett oldalletöltések számát tekintve csak a második helyre elegendő. Míg a Webaudit felmérése szerint az Index 3,5-4,0 millió oldalletöltést generál naponta, az Axelero tulajdonában lévő Origo 6,0-6,5 millióval büszkélkedhet. Fontos azonban tudni, hogy az Origo által produkált értékbe a felmérést végző cégek beleszámolják a site égisze alatt működő szerkesztetlen tartalmakat: a Freemail levelezőrendszer forgalmát, valamint a Vizsla kereső által hozott találatokat. E két szolgáltatás naponta milliós nagyságrendű találatot hoz. 
A két portál legnagyobb hirdetői a távközlési cégek, mindenekelőtt a mobilszolgáltatók. Az e társaságok között dúló tarifaháború kedvezően hat az online médiumok hirdetési bevételeire. Noha az Origo nem ismertette a Figyelővel ez évre szóló üzleti tervét, mint Mester Sándor, az Axelero – mint tulajdonos – média üzletágának igazgatóhelyettese elmondta, a portál bevétele 2002-ben meghaladta a félmilliárd forintot. Tavalyi forgalmuk 75 százaléka származott az online hirdetések bevételeiből, míg a fennmaradó 25 százalék az Origo tartalmának más médiumok számára történő értékesítéséből, e-kereskedelmi tevékenységből, értéknövelt sms- és hangszolgáltatásokból, illetve tanácsadási tevékenységéből folyt be. Mester szerint az idén a bevételek előreláthatólag jóval több mint 30 százalékkal növekednek a múlt évhez képest. 
Az online lappiac meghatározó kiadványainak vezetői elismerik egymás hibáit és erényeit. Az értéksemleges Origo kapcsolata a netes közösséghez Gerényi Gábor, az Index alapítója és egyik jelenlegi igazgatója szerint gyengébb az Indexénél, és nagyon hiányzik a kommentár műfaja, a saját hang. Mindazonáltal – mondja Gerényi – a lap tőkeerős, amiből komoly, technikailag stabil fejlesztések vihetők véghez. Mester szintén elismeri az Index pozitívumait: “Sorstársak és szövetségesek vagyunk. Nem egymás ellen, hanem a nyomtatott politikai napilapok ellen harcolunk. Tőlük próbáljuk elcsábítani az olvasókat.”
Noha a tendencia biztató, a “hatalomátvételre” még várni kell. A harc jelenlegi állása szerint a hazai médiapiacon az online médiumok olvasottsága továbbra is folyamatosan nő, míg a nyomtatott sajtótermékeké lassan, de biztosan csökken (lásd grafikonunkat). A nyomtatott sajtón belül a bulvárlapok olvasottsága stagnál, míg a politikai napilapoké esik, aminek nyomán egyes korcsoportokban az Origo olvasóinak száma már szerinte megegyezik a legolvasottabb politikai napilapéval.
