Brit fazon

Azon nagyszámú britek egyike Simon Skottowe, akik számáira szűknek bizonyult a kellemetlen éghajlatú és manapság is ikissé még szögletes mentalitású szigetország. Így hát a férfiruházat tervezésére és készítésére szakosodott rangos Fashion College elvégzése után Skottowe azonnal Milánóba költözött, s ott dolgozott közel tíz esztendeig egy tervezőstúdióban. “Milánó az egyik legelegánsabb, legdivatcentrikusabb város a világon; mindez megfűszerezve a latin mentalitással, igazán élvezetessé varázsolta az ott eltöltött éveket” – jegyzi meg. A gyakorló évek legfőbb leckéinek elsajátítása akkor teljesedett ki, amikor a híres olasz divatcég, a Marzotto (a Hugo Boss meghatározó tulajdonosa) felkérte, hogy tanácsadóként lendítse fel egyik indiai üzemét. Ott kereste meg a Magyarországon dolgoztató második legnagyobb angol férfiruházati cég, hogy legyen a tervezési igazgatójuk Budapesten. “Olyan viszonteladóknak dolgoztunk, mint például a Ted Baker, a Next, a Moss Bros Nagy-Britanniában, a Devred Franciaországban vagy a Zara Spanyolországban” – emlékezik ifjúkori “nagy menetelésére” a ma 38 éves cégtulajdonos.

Skottowe arra a meggyőződésre jutott, hogy Magyarország ideális terep a letelepedésre: az itteniek ugyanis igen szerencsés keverékét adják az északi visszafogottságnak és a déli túlfűtöttségnek. “Az angolok nekem túl hűvösek, az olaszok viszont néha túl heves vérmérsékletűek” – magyarázza döntését a kulturális értékek iránt is fogékony üzletember. Ennek bizonysága, hogy amikor rátalált egy gyönyörű, napfényes, ám meglehetősen lerobbant apartmanra az Andrássy úton, azt mintegy másfél év alatt az eredeti állapotában állíttatta helyre. A vállalkozás magját képviselő ingatlan belső berendezése még ma is kissé hiányos, mert lakója számára fontos, hogy a lakás tökéletesen illeszkedjen az épület Ybl Miklós megálmodta egészéhez. Ahol csak lehetett, törekedett az eredeti részletek megtartására. “Ezt is az olaszoktól tanultam, akik mesterei a régi és az új kombinálásának, miközben hűségesek maradnak az eredeti alapokhoz” – magyarázza.

MAGAD URAM. Ahhoz, hogy az új “haza” tökéletes legyen, egyebek mellett egy igen fontos tényező hiányzott: a világot járt üzletember meglehetősen szűkre szabott kínálattal találkozott a magas színvonalú férfiruházat piacán. “Amikor körbejártam a várost, kénytelen voltam azzal szembesülni, hogy a választék nagyon behatárolt, s ha talál is az ember valami szépet, akkor biztos, hogy nincs a megfelelő méretben” – összegzi akkori tapasztalatait Simon Skottowe. Márpedig szerinte egy magára valamit is adó férfiruházati szalonban meg kell lennie mindennek, amire egy férfinak szüksége van a munkához, a sporthoz, az elegáns partikra, vagy éppen egy laza hétvégére. Mi több, egy ilyen üzletben olyan eladókra van szükség, akik a betérőt kalauzolni képesek a tanácsaikkal, hiszen manapság egyre kevesebben tudnak eligazodni a férfidivat világában. “Rá kellett jönnöm, hogy itt bizony óriási üzleti lehetőség kínálkozik” – avat be a cégalapítás motívumaiba.

A 2000 óta létező méretes úri szabóság alapvető filozófiája, hogy a minket körülvevő dolgok legyenek jó minőségűek és valamiképpen speciálisak. “Nálunk Angliában a bespoke kifejezés annyit jelent, hogy a vásárló a szakember segítségével létrehoz valamit, ami az egyéniségéről szól” – magyarázza Skottowe. “Nekem az a feladatom, hogy a tradicionális angol stílus értékeire támaszkodva irányítsam a megrendelőt, felhívjam a figyelmét testének a szokásostól eltérő, korrigálandó részleteire. Ily módon többnyire meglehetősen bensőséges, majdhogynem bizalmi viszony alakul ki köztünk.”

Skottowe sehol nem hirdet, a cég jó híre inkább csak szájhagyomány útján terjed. Mindenekelőtt az itt élő külföldiek ismerték fel, hogy immáron nem kell egy méretre szabott öltönyért Bécsbe utazni, például a Knize üzletbe, ahol a kollekció akár 1 millió forintnak megfelelő összegbe is kerülhet. “Mindazonáltal az egyedi ruha készíttetése akár szokássá is válhat, ahogy egyik legkedvesebb vevőnkkel is történt” – avat be üzleti titkaiba Skottowe. “Miután csináltatott nálunk egy öltönyt, annyira elment a kedve ruhatára többi darabjától, hogy mindet elajándékozta a Vöröskeresztnek.”

NEM HIVALKODNAK. A törzsvásárlók közül Ernst Wastl, az Ernst Galéria tulajdonosa szerint “a klasszikus szabászat régi hagyományaival rendelkező Bécsből érkező külföldi is megbecsüli, ha szövetminták százaiból válogathat”. Noha szerinte többnyire még üzleti partnerei sem ismerik fel a kézzel varrott öltönyt, ez egyáltalán nem baj, hiszen az effajta termékek nem hivalkodóak. A galériatulajdonos semmivel össze nem hasonlítható érzésnek nevezi a méretre szabott ruha viselését, hozzátéve, hogy “a kézzel készített Skottowe-öltöny olyan, mint egy elegáns barátnő, azzal a különbséggel, hogy az öltöny tovább tart”.

A jó munka időigényes és az üzletembereknek éppen ebből van a legkevesebb, ezért aztán kezdetben a műhely ügyelt arra, hogy a méretre szabott öltöny hét munkanap alatt elkészüljön – ehhez három próbára volt szükség, ami alkalmanként egy-egy órát vett igénybe. Az elmúlt két évben azonban egyre nehezebben tartanak lépést a vevőkör növekedésével. Bár új munkatársakat is felvettek, a várakozási idő immár három hónapra nyúlt. A tetőtől talpig felöltöztetett urak természetesen stílusbeli eligazításra is számíthatnak, amikor a minimum 200 ezer forintba kerülő munkát megrendelik.

Simon Skottowe üzletembereknek szóló öltözködési tanácsa néhány szóban így foglalható össze: a tárgyalások alapvető viselete természetesen az öltöny – ez ízléstől függően lehet két-, vagy háromrészes, illetve a zakó két-, vagy háromsoros. Ajánlatos konzervatív színeket választani: szürkét, kéket és fekete alapon csíkos vagy kockás anyagot. Az ing legyen mindig hosszú ujjú, nyakkendő-választásunk pedig óvatos – ha apró mintásat viselünk, nagyon nem foghatunk mellé.