Nemcsak külföldön, de még Lengyelországban is meglepetést keltett az ottani pénzügyminisztérium és a jegybank múlt heti hivatalos közleménye, amely szerint Varsó a kétéves várakozási idő előtt, vagyis akár már 2005-ben az eurózónába kívánja kormányozni az országot. Sőt, a pénzügyi tárca és a központi bank július végén már létre is hozta azt a munkacsoportot, amelynek feladata a maastrichti kritériumok teljesítéséhez szükséges kormánystratégia kidolgozása. “A kritériumok elvileg teljesíthetők, de kérdés, vajon megéri-e idő előtt megfelelni nekik. A közlemény legfontosabb üzenete, hogy Lengyelországban végre ismét együttműködés van a jegybank és a kormányzat között” – igyekszik összhangba hozni a bejelentést a realitásokkal Stanislaw Gomulka, a London School of Economics közgazdásza.
Minél gyorsabb, annál jobb?Nemcsak lehetséges, de kívánatos is az európai uniós tagjelöltek mielőbbi csatlakozása a közös valutaövezethez – állítja Leszek Balcerowicz, a lengyel jegybank elnöke. Az egykori pénzügyminiszter és kormányfő-helyettes egy szakmai tanácskozáson annak a véleményének adott hangot, hogy az uniós csatlakozásra váró tagjelöltek többsége a maastrichti kritériumok tekintetében jobban áll, mint Spanyolország, Portugália vagy Görögország az eurózónához való csatlakozás előtt négy évvel. A 4-5 százalékos “közép-európai inflációs ráta” nagyjából megegyezik a déli, periférikus uniós tagállamoknak az említett időszakban regisztrált mutatójával. Görögországgal összehasonlítva a helyzet még hízelgőbb térségünk államaira nézvést: míg Magyarországon 5,5 százalékos infláció várható az év végére, Lengyelországban pedig a magas kamatszint gyakorlatilag eltüntette az áremelkedést, addig Hellászban, négy évvel az euró bevezetését megelőzően 8,2 százalékos pénzromlást mértek. Két másik maastrichti kritérium, az államháztartási hiány és az államadósság alakulása is arról tanúskodik, hogy lehetséges a feltételek teljesítése az euró bevezetésének időpontjára. A büdzsé jelenlegi deficitje ugyan több tagjelölt országban jóval a 3 százalékos határérték felett van, de a “déliek” esetében is ugyanez volt a helyzet. A Magyarországon 2002-re veszélyesen felduzzadt 7 százalékos GDP-arányos deficit annak fényében talán már nem is olyan magas, hogy Spanyolországban és Portugáliában 1994-ben 6,1, illetve 5,9 százalék volt ugyanez az arány, Görögországban pedig két esztendővel később 7,8 százalékos hiányt regisztráltak. A mielőbbi EMU-tagság azért is hasznos lehet, mert a pénzügyi szigor rugalmasabb munkaerőpiacot eredményez, a kis infláció, mérsékelt államháztartási hiánnyal és alacsony kamatlábakkal kiegészülve már rövid távon is jobb környezetet teremt a beruházások számára és ezzel javítja az ország növekedési esélyeit. Balcerowicz szerint Írországban és Finnországban is éppen a költségvetési kiadások visszafogása pörgette fel a gazdaság motorját.
Martin József Péter
GYORSÍTÁS. A felvázolt forgatókönyv szerint Varsó már az európai uniós tagság előtt megkezdené az informális egyeztetést az eurócsatlakozás feltételeiről, majd 2004-ben – feltéve, hogy az ország ebben az évben léphet be az EU kapuján – azonnal elindulnának a tárgyalások az európai árfolyam-mechanizmushoz (ERM II) való csatlakozásról. Utóbbi feltételezi, hogy a zloty/euró árfolyamot két éven át a rögzített intervallumban, a meghatározott kurzushoz képest plusz-mínusz 15 százalékos sávon belül tudják tartani. Majd a zloty még ugyanabban az évben belépne az ERM II-be, két évvel később pedig – de talán még ennél is korábban – belavírozna az euróövezetbe. “Lengyelország döntése tehát az, hogy a hagyományos módon csatlakozik az eurózónához, egyetlen kivétellel. Amennyiben a piaci helyzet lehetővé teszi, mindenképpen törekedni fog arra, hogy az ERM II árfolyam-mechanizmusban eltöltött időszakot két évről másfélre rövidítse” – állítja Andrzej Bratkowski, a jegybank elnökhelyettese. A várakozási időszak lefaragását két okkal támasztja alá. Először is az egyik maastrichti feltétel szerint a tagországoknak magas fokú árstabilitást kell elérniük, vagyis az infláció a belépés előtti egyéves időszakban legföljebb 1,5 százalékponttal térhet el az e téren legjobban teljesítő három tagországétól. Ebben az időszakban – vagyis a Gazdasági és Pénzügyi Unió (EMU) előszobájának tartott ERM II-ben – az úgynevezett Balassa-Samuelson hatás következtében inflációs nyomás érvényesül, ami a kormányzat részéről óriási áldozatokat követel majd: mindenekelőtt a növekedést bénító magas kamatlábakat. Másfelől az ország ebben az időszakban fokozott mértékben lesz kitéve spekulatív támadásoknak. A központi bank ugyanis minden áron meg fogja védeni a rögzített árfolyamot, hiszen amennyiben a zloty kiesne a megállapított ingadozási sávból, ismét elölről kellene kezdeni az árfolyam meghatározását és lebegtetését.
A felvázolt szcenárió óriási kihívást jelentene, hiszen már csak szűk másfél esztendőt ad arra, hogy Lengyelország teljesítse az EMU-tagság maastrichti feltételeit. A kritériumok közül Lengyelország már ma is teljesít kettőt, nevezetesen az államadósságra és az inflációra vonatkozókat. Az államháztartási hiány esetében a megkötés viszont komoly gondot okozhat, hiszen ez a deficit majdnem kétszerese a megengedettnek, és a várakozások szerint még jövőre is elérheti a GDP 5,4 százalékát. Mérséklésére két lehetőség kínálkozik: a kiadáscsökkentés vagy az adók növelése. Az előbbi 2004-ben aligha megoldható. Elvégre az EU-csatlakozással járó pluszkiadások a tagság elnyerésének esztendejében akár a GDP 2 százalékára is rúghatnak, vagyis jócskán megnövelik a kiadási oldalt. Sőt a következő év sem ad alkalmat a lefaragásra, hiszen 2005 választási év lesz, amikor is “kötelezően” megnő a kormányzat költekező kedve.
TERÁPIA. Egyes elemzők mindebből azt a következtetést vonják le, hogy a jegybank és a kormányzat közös euróstratégiája valójában egy második sokkterápiát takar. Leszek Balcerowicz jegybankelnök – a rendszerváltás utáni sokkterápia kidolgozója – nem is nagyon leplezi az állami költségek drasztikus csökkentésének szándékát: “Az euró bevezetése nevében végre lehet hajtani olyan reformokat, amelyek a tartós gazdasági növekedés feltételeit teremtik meg.” A jegybankelnök az új euróstratégia tető alá hozásával feladta a leckét a Miller-kormánynak az elkövetkező két évre: takarékosság és megszorítások. Kérdés, ezt a nem éppen feszes költségvetési politikájáról ismert pénzügyminiszter, Grzegorz Kolodko mennyire tudja majd növekedésorientált politikájával összeegyeztetni.
Az euró bevezetésének csak az ideje kérdéses, azt “elkerülni” az új, keleti tagoknak nem lehet. A 2004-es uniós belépésre aspiráló országok csatlakozásukkal – két átmeneti év után – ugyanis automatikusan vállalják az euró bevezetését. Az Európai Központi Bank (ECB) hivatalosan nem reagált a lengyel bejelentésre. A Figyelő kérdésére egy ECB-illetékes csak annyit közölt, hogy az eurótagság feltételeiről a jelölt országokkal azok EU-csatlakozása után, vagyis legkorábban 2004. január elsején kezdődhetnek meg a tárgyalások. Mivel az EMU-csatlakozás elsődlegesen politikai kérdés, valószínűleg a csatlakozás időpontjáról sem az ECB dönt majd, az várhatóan politikai alkuk során dől el.
