Whakarewarewa – így nevezik a kis maori falut, amelynek teljes neve ennek háromszorosa. Magyarul azt jelenti: “Wahiao harcosainak gyülekező helye”. De a helybeliek röviden csak Whakának mondják az Új-Zéland Északi-szigetén lévő Rotorua városhoz tartozó települést.
Whakát mindössze néhány száz maori lakja, Új-Zéland ezer éve ide érkezett őslakóinak leszármazottjai. Mégis naponta több ezren lépik át téglavörös totara fából faragott díszes kapuját. Ezt akár a szerelem kapujának is nevezhetnénk, mivel a művészek a legendás Hinemoát és Tutanekait – a maori Rómeót és Júliát – örökítették meg rajta. Mielőtt beléptünk a faluba, egy maori férfi hongival üdvözölt bennünket: ősi szokás szerint az orrát összedörzsölte az érkezők orrával és a női vendégek arcát megcsókolta. Ezzel aztán egy csapásra barátok lettünk. (Az üdvözlő maori grimasz és nyelvöltögetés viszont elmaradt, akárcsak a zöld ág, amellyel egykor a békés szándékot jelezték.)
A Whaka élő skanzen, a maori történelmet bemutató kiállítással, a faragó művészek műhelyével, a régi díszes maori harci csónakokkal és egy óriási tanácskozó házzal. Ez a széles gyűlésudvarra, a maraéra néz – ahol ma is gyakran tanácskoznak az Új-Zélandon élő 400 ezer maori képviselői.
Közel három évtizede kezdődött a maori kultúra és a tikanga maorinak nevezett hagyományos életforma újjászületése, ami ma már kötelező tantárgy az új-zélandi iskolákban. (Az útleveleket angol és maori nyelven állítják ki.) A távolból érkező kíváncsi idegen itt sűrítve ismerkedhet a maori kultúrával, táncokkal és harci dalaikkal. És akinek szerencséje van, az a hangi, a földkonyha finomságait – a gödörbe helyezett, izzásig forrósított köveken sütött húsokat, halakat, édesburgonyát, banánt – is megízlelheti egy igazi maori lakomán.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
