Javultak valamelyest az inflációs kilátások.#<# Legalábbis a Reuters fölmérése szerint az elemzők 0,1-0,2 százalékpontot lefaragtak az idei és a jövő év decemberére vonatkozó konszenzusból az egy hónappal korábbi prognózishoz képest, mivel szeptemberi drágulás a várakozásoknál kedvezőbben alakult. Az év végére előre jelzett 5,05 százaléknyi pénzromlás vígan beleesik a jegybank által megcélzott 4,5 plusz-mínusz 1 százalékpontos sávba, és - a mostani állás szerint - kisebb lett a különbség a szakértők 2003 utolsó hónapjára vonatkozó, 4,79 százalékos előrejelzése, illetve az MNB és a PM "közös nevezőjeként" értelmezhető 4,5 százalékos célkitűzés között.
Amint lapunk körkérdéséből is kiderült (Figyelő, 2002/38. szám), a jövő év végi inflációs célkitűzés teljesítése nagymértékben függ a nominális béremelkedés mértékétől, miként attól is, csakugyan sikerül-e lépnie a költségvetésnek a horribilis hiány lefaragásában. Eltérően ítélik meg a szakemberek a gazdaságpolitika szempontjából külső adottságként megjelenő inflációs tényezőket, amelyek pedig nagymértékben befolyásolhatják az áralakulást. Így “fekete lónak” számít ma mindenekelőtt az olaj világpiaci kurzusa, továbbá az is, nem fordul-e visszájára az élelmiszerárak emelkedésének több mint egy éve lassuló trendje.
Úgy tetszik, mintha a várakozások beálltak volna egy, a hivatalos előrejelzéseknél magasabb szintre (lásd a grafikont). Az év első hónapjaiban, amikor a romló egyensúly mind nyilvánvalóbbá vált, a prognózisok erőteljesen romlani kezdtek, majd az utóbbi négy hónapban 4,8 és 5,0 százalék között mozogtak. Az sem lényegtelen, hogy a piaci kamatszint a betéti és hiteloldalon egyaránt emelkedni kezdett. A gazdaság szereplői csak fenntartásokkal optimisták.
