Talán még nem is volt

olyan népszerű – a közvélemény-kutatási adatok alapján – egy kormány, mint a most hivatalban lévő kabinet.#<# Medgyessy Péter miniszterelnök személyes elismertsége is nőtt. Ezek az eredmények nyilván önbizalommal töltik el a kormányzó politikusokat. Elégedettségüket csak növelheti, ha jelöltjeik jól szerepelnek majd az önkormányzati választásokon, amihez újabb lökést ad a társadalmi esélyteremtést középpontjába állító második 100 napos kormányzati ígérethalmaz megvalósítása. Csak remélni lehet ezek után, hogy október végére olyan nagyra duzzad a kormányzat önbizalma, hogy végre szembe mer majd nézni a magyar gazdaságot fenyegető veszélyekkel: a megalapozatlanul nagy bérkiáramlással, a növekvő lakossági fogyasztással, a lakossági megtakarítások csökkenésével (sőt, az eladósodottsági mérték vészes növekedésével). A megannyi vészjelzés – a folyó fizetési mérleg hiányának jelentős megugrása, a GDP-hez viszonyítva felduzzadt államháztartási hiány, a makacs infláció, a stagnáló beruházási ráta – arra kellene hogy figyelmeztesse a gazdaságpolitika alakítóit, hogy valami baj van! Világos és egyértelmű döntésekkel, üzenetekkel szükséges a pénz- és tőkepiaci szereplőket megnyugtatni, amelyekből kiderül, hogy a kormány tisztában van a bajok természetével és – akár az átmeneti népszerűségvesztést is vállalva – cselekvési tervet dolgozott ki azok leküzdésére. Egyértelművé kell tenni, hogy hol van a Medgyessy-kormány gazdaságpolitikai centruma, kik irányítják és milyen irányban. Egyelőre ebből sajnálatosan kevés látszik. Nem elegendő kitüntetni – egyébként nagyon is megérdemelten – Antal Lászlót, Békesi Lászlót, Hetényi Istvánt, Inotai Andrást, Kornai Jánost, Sárközy Tamást és Surányi Györgyöt, de cselekedni is az ő szellemükben kell. Bokros Lajost pedig – ha már kitüntetést nem kaphat ebben az országban – legalább érdemes lenne megkérdezni…