Az augusztus a sajtóban az uborkaszezon ideje, ám az idegenforgalomban általában ilyenkor van nagy pörgés. De nem most. Miért?
– Túl a rövid távú nemzetközi visszaesésen, a magyar idegenforgalom egyre nehezebb helyzetben lesz. Az ország továbbra is vonakodik attól, hogy professzionálisan lépjen ki a piacra. Ha Amszterdamban élnék, nehezen tudnám megindokolni, miért is jöjjek Magyarországra. A Balatonban nincs víz, Budapesten átlagosan két napot töltenek a turisták. Pedig lenne több látnivaló is, de most ennyit kínálunk. Ráadásul a szolgáltatások színvonala már nem indokolja az árakat. A rendszerváltó évek adtak valami színt, izgalmat Magyarországnak. Ennek vége, kezdünk érdektelen országgá válni. Az EU-csatlakozás újabb esélyt kínál, de az országkép építéséhez fegyelmezett, profi munka kell.
– A Forma-1-es futam jelent némi változatosságot, ám a 2,5 milliárd forintos állami támogatás nem sok egyetlen rendezvénynek?
– Itt legalább tudjuk, hogy mire megy a pénz. Ha pillanatokra is, de bekerülünk a nagy tévétársaságok híradóiba, a világ tudomást vesz Magyarország létezéséről. Persze ez önmagában kevés, tudatosan kéne építeni az úgynevezett “magyar márkát”. Egy márkázott ország inkább képes magára vonni a politikai, gazdasági figyelmet, és persze a turisták is könnyebben jönnek. Ezt teszik az okos országok. Tudatos márkaépítés révén lett Szingapúrnak mosolygós arca, így lett gyorsan fejlődő zöld sziget Írországból, és így formálja magát Észtország egy vonzó skandináv kisállammá. Ezt hívom én tudatos országmarketingnek.
– Pedig most nem igazán ugrálhatna a kormány, a költségvetés helyzete évek óta nem volt időarányosan ilyen rossz…
– Választási évben ez gyakori. Ilyenkor nem mindig baj, ha kevés pénz van a kasszában, mert elképesztő a csábítás, hogy politikusok mindent elköltsenek. A megoldás ismert: ha kevés a pénz, spórolni kell.
– Spórolna az egyszeri polgár is a telefonon, de liberalizáció ide, piacnyitás oda, a Matáv emeli az árait. Mit szól hozzá?
– Nem történt még meg az igazi liberalizáció. A Matáv továbbra is monopolhelyzetben van, és ha jól értem, most pont árat emelt. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a fejlett piacokon is legalább egy évtizedig tartott, míg a monopolpiacot felváltotta az igazi liberalizált verseny. Akkor viszont radikálisan csökkentek az árak, előbb a távolsági, aztán a helyi beszélgetéseké. Úgy tűnik, mi ettől még messze vagyunk.
– Bár az elején uborkaszezonról beszéltem, de az ügynökbizottságok adnak elég munkát a médiának. Nem gondolja, hogy komédiaszerűen folyik e két grémium tevékenysége?
– A politika olyan, mint a színház, ezt nem érdemes számon kérni rajta. A konkrét esetben azonban nem az előadás minősége a mérvadó, hanem a történet maga. Arról van szó: szembe tud-e nézni saját múltjával Magyarország. Abban igaza van, hogy sok a komikus elem; olyan szereplők kerülnek elő, akikről a rendszerváltás óta nem hallottunk. Igaz ugyan, hogy a kérdés nem foglalkoztatja a lakosság kétharmadát, de a fennmaradó egyharmadot annál inkább. Ezért fontos lezárni ezt a fejezetet, még ha el is marad a katarzis.
– De hát vélhetően nem lesz felelősségrevonás…
– A politikában csak a választó büntethet.
– Ha már a politikánál tartunk: 1994-ben és 1998-ban Demszky Gábor kampányfőnöke volt. Hogyan látja most az esélyeket?
– Amíg a parlamenti választásokon a pártok tolják be a jelöltet, az önkormányzati választásoknál a jelöltek húzzák maguk után a pártokat. Ráadásul a párthoz való tartozás itt kevésbé számít, a jelölt ismertsége és hitele a döntő. Demszkynek ezért minden esélye megvan arra, hogy a negyedik ciklusban is ő vezesse a fővárost. Schmitt Pál nehéz helyzetben van, a mögötte álló Fidesz most nincs jó bőrben, függetlenedni viszont nem tudott tőlük. Az MSZP ugyan erős, de a fővárosi jelöltje kevéssé ismert.
