Mazsolaszőlőből készülő, édes és erős ital ez, kishúga a mi tokaji aszúnknak. Kevesebben tudják, hogy névadója – a Spanyolország déli részén, a Földközi-tenger partján található városka – Picasso szülőhelye. Malaga ma felkapott üdülőhely: a tengerparton egymást érik a historikus beütésű, álmór és műmediterrán stílusú tízemeletes szállodák, tengerre néző úszómedencével és az elmaradhatatlan német turistákkal.
Egy kirándulással elérhető Sevilla, Córdoba vagy Gibraltár. Maga Malaga nem terheli túl látnivalókkal a pihenni vágyókat. A legérdekesebb az arab időkből származó erőd, az Alcazaba a belváros közepén, ide még a hőség dacára is érdemes felmászni. Az ezeréves építmény bejárata úgy fest, mintha most látnának neki a felújításnak, de ne hagyjuk, hogy a cementes zsákok elijesszenek. Ne tévesszenek meg a bejáratnál ücsörgő múzeumőrök sem: belépőjegyet nem szednek, csak strigulázzák a látogatókat – nyilván az EU valamelyik bizottsága számára. Több akadály nincs. 
Az erőd emelkedő szintjein pompás belső kerteket találunk, kavicsos sétányok vezetnek felfelé, citromfák teremnek, a legfelső szökőkútból a kőpadlón folyó erecskék szállítják a vizet medencéből medencébe az egyes szintek között, és jótékonyan hűsítik a levegőt.
A tetőn meglepő kilátás fogad: a tenger, a kikötők és a féltornyú katedrális mellett (így is bő három évszázadon át épült – csak semmi kapkodás!) olyan panel-lakótelepek sorakoznak a város peremén, hogy menten otthon érzi magát a kelet-európai utazó. A megrázó túrát legjobb a főtéri borozóban kiheverni, természetesen malaga mellett. Középkorú férfi ajánlkozik: kipucolná a cipőnket. A kezében tartott fekete kulimász láttán a társaság férfitagjai mélyen behúzzák lábukat a szék alá. Látva sikertelenségét, mással próbálkozik: gitárkísérettel énekelni kezd. Igaz is, ez a flamenco szülőhazája…
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
