Szinte semmi időnk nem volt felkészülni a változásokra, s legalább 200 ezer forintba került a jogszabályban meghatározott feltételek teljesítése – panaszkodik R. Anna, akinek egy Balaton-parti kisváros sétálóutcájában van pénzváltó irodája. Az idén januártól életbe lépett pénzmosás ellenes intézkedések részeként egy kormányrendelet ugyanis jelentős átalakításokat írt elő a valutaváltással foglalkozó cégek munkájában: 6 hónap átmeneti időt követően csak valamelyik kereskedelmi bank ügynökeként teszi lehetővé számukra a tevékenység folytatását(lásd külön). Habár az irodavezető szerint a 6 hónap első látásra tényleg hosszúnak tűnik, számukra éppen csak elég volt a felkészüléshez. “Ki kellett izzadnunk a biztonsági kamerára, egyéb berendezésekre a pénzt, és szerződést kellett kötni egy bankkal is, mindezt pedig már tavaszra, mert a felügyeletnek 3 hónap kellett az engedélyek kiadására” – sorolja R. Anna az akadályokat. “Ráadásul nem vagyok biztos abban, hogy a rendelettel elérik a célt, szerintem a nagy szigorúság miatt most még többen mennek át feketébe és folytatják a munkát a kapualjakban” – teszi hozzá. Habár a jogszabályváltozás igazi hatásait még nem lehet felmérni, az már most tény, hogy a szektor nagyobb része nem vette az eléje tornyosuló akadályokat, így a pénzváltók többsége kénytelen bezárni.
“A múlt év végén a jegybank által nyilvántartott 597 pénzváltóból eddig 200-nak adtuk ki az új engedélyt, 50-en viszszaadták a tevékenységet, 5 céget pedig elutasítottunk” – számolt be a július elsejei határidő lejárta előtti utolsó munkanapon az “állásról” Gulácsi Ferenc, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) szóvivője. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a szektor csaknem fele, 342 cég egyik napról a másikra kénytelen felhagyni ezzel a szolgáltatással. A felügyeletnél egyébként hetek óta gyorsított eljárásban bírálják el a később érkezők kérelmeit, éppen azért, hogy a bürokrácia útvesztői miatt senkinek se kelljen akár egyetlen napra is bezárni. A PSZÁF kimutatásai szerint tehát legfeljebb néhány kérelmező vár még a szükséges papírokra, vagyis több mint 300 vállalkozás tényleg eltűnni látszik a hatóságok szeme elől.
Néhány új szabály• Július elsejétől csak kereskedelmi bank ügynökeként végezhető a pénzváltás
• A tevékenység PSZÁF-engedélyhez kötött, a felügyelet ellenőrzi is a cégeket
• Előírás az államilag elismert bizonyítvány valutapénztárosi és -ügyintézői tanfolyam elvégzéséről, illetve a legalább alapfokú nyelvvizsga
• Pénzváltásra alkalmas elkülönített üzlethelyiség kell, angol és német nyelvű tájékoztatókkal, legalább egy telefon fővonallal
• Az ügyfélhelyiségben zajló folyamatokat kamerával kell rögzíteni, s a felvételeket 50 napig megőrizni
• A pénz tárolására páncélszekrény, széf vagy bizonyos esetekben lemezszekrény szükséges
• Az eddigieknél szigorúbb nyilvántartás és bizonylatolás
LINKELŐK.“Az új engedéllyel bíró cégek együtt több ezer pénzváltóhellyel rendelkeznek, vagyis az idegenforgalmi szezon közepén a tevékenység nem bénul le” – oszlatja el az aggodalmakat Gulácsi Ferenc. Azt is elismeri azonban, hogy linkelő pénzváltókat legfeljebb a lelkiismeretük és esetleg a közelben működő tisztességes irodák “bejelentései”, a konkurensek “jóindulatú” észrevételei akadályozhatják meg abban, hogy július elseje után is vígan folytassák a munkát, a hatóságok ellenőrzési lehetőségei ugyanis finoman szólva is szűkösek. Legelőször is, a jogszabály alaposan összekutyulta a határidőket, ami mostantól az év végéig amolyan ex-lex állapotot hoz létre a piacon: az új engedélyeket ugyan már a PSZÁF adja ki, de az ellenőrzés ez év végéig továbbra is a tevékenységet eddig felügyelő Magyar Nemzeti Bank (MNB) hatásköre. Utóbbinál azonban egyelőre azon az állásponton vannak, hogy fennhatóságuk csak az érvényes engedéllyel rendelkezőkre terjed ki, a linkelők tehát ismét megúszni látszanak a dolgot. A felügyelet most mindenesetre levélben keresi meg azokat, akik mind ez idáig nem reagáltak és nem jelentkeztek új engedélyért.
A helyzetet csak bonyolítja, hogy a pénzváltók nagy része, így valószínűleg a sumákoló vállalkozások is, nem kizárólagosan pénzváltással foglalkoznak, rendszerint más tevékenységekkel együtt űzik az ipart. Vagyis a boltjukat egyáltalán nem kell becsukniuk ahhoz, hogy a fürkésző szemek számára bátran állíthassák: pénzt már nem váltanak, csak a régi táblák “maradtak kint”. Mindez – egyelőre legalábbis – azt vetíti előre, hogy a tevékenység egy része feketén-szürkén folyik tovább.
BANKI VERSENY. Tavaly becslések szerint mintegy 700 milliárd forint forgott ebben az üzletágban; a devizáról forintra váltás 500 milliárd forintot, a forintról devizára váltás pedig 150-200 milliárdot tett ki. Nem csoda hát, ha számos kereskedelmi bank üzletet látott abban, hogy a pénzváltókkal ügynöki szerződéseket kössön. Igaz ez még akkor is, ha a piacon a 2001. évet a devizaliberalizáció miatt afféle csúcsnak tekintik, s az idén a becslések szerint jó, ha az előző évi rekord felét eléri majd a forgalom. A PSZÁF által kiadott engedélyek szerint egy takarékszövetkezet (a határ mentén működő Rajka és vidéke), valamint hat kereskedelmi bank igyekezett lefedni a piacot, más-más üzleti stratégiával. A Kereskedelmi és Hitelbank, néhány nagyobb vállalkozáson kívül, számos kisebbel, összesen mintegy 600 váltóhelyet gondozó 192 céggel szerződött. A Raiffeisen és a Magyar Külkereskedelmi Bank inkább kiválasztotta a nagyobbakat: előbbi 25 váltócég 120 fiókjával, utóbbi 9 céggel (köztük az Ibusszal), illetve 123 váltóhellyel lépett kapcsolatba. Rajtuk kívül az Inter-Európa Bank, a Volksbank és az Erste rúgott még labdába, miközben például a CIB és az OTP látványosan kimaradt a szerződésekből.
A kereskedelmi bankok számára a néhány százmilliárdos forgalomból eredő jutalék mellett az is szempont lehetett, hogy a pénzváltó fiókokkal sikerülhet bővíteni a hálózatukat. Habár egyelőre kérdésünkre mindenütt azt közölték, hogy július elsejétől csak a bank emblémája és szóróanyagai jelzik egy-egy pénzintézet jelenlétét, a hírek szerint sehol sem zárják ki annak lehetőségét, hogy a későbbiekben bizonyos banki szolgáltatásokat is igénybe lehet majd venni a pénzváltóknál. A Raiffeisennel szerződött fiókokban például utazási csekkeket is elfogadnak majd, de a bankok “agytrösztjeiben” ennél akár ambiciózusabb ötletek is felmerülnek, egészen a különböző hiteltermékek értékesítéséig. A bankárok fantáziájának beindulását jelzi az is, hogy a pénzváltó cégek beszámolói szerint az eleinte kissé nyögvenyelősen induló ügynöki szerződéskötések a végére valóságos versenyt indítottak el a pénzintézetek között. A jelentősebb pénzváltó cégek például már versenyeztetni is képesek voltak.
Míg a kisebb vállalkozások a Figyelő megkeresésére főként panaszkodtak, és a számos bank által alkalmazott – havi több tízezer forintos alapdíjból és jutalékból álló – költségeket emlegették, addig a nagyobbak már inkább arról meséltek, hogy a rugalmasabb és előnyösebb feltételeket kínáló pénzintézetek közül válogattak. Balogh András, a Raiffeisennel szerződő, 78 váltóhellyel bíró InterChange vezetője is arról számolt be, hogy 18 milliárd forintos tavalyi forgalmukért versenyeztették a pénzintézeteket. Az elmúlt évben 130 milliárdos forgalmat elkönyvelő Exclusive cégcsoport első embere, Madarász Gyula is azt közölte, hogy sikerült megfelelő feltételeket kialkudni a Kereskedelmi és Hitelbankkal. Madarász Gyula egyébként úgy véli, a jogszabályok szigorodása meghozza a kellő tisztulást a piacon. Részben azért, mert a fejlesztéseket pénzzel nem bíró kisebbek kiesnek a versenyből, részben pedig azért, mert a talpon maradó, de eddig az átláthatóságra nemigen ügyelő vállalkozásoknál is elvándorlás lesz. Szerinte a biztonsági kamera beszerelése és a háttérben álló bankok rendszeres ellenőrzései, próbaváltásai miatt akár 10-15 százalékkal is csökkenhet a szektorban maradó vállalkozásoknál alkalmazottak létszáma. Mint mondja, főleg azok fognak a kamerák “szemei” elől elmenekülni, akik eddig sem tisztességes úton jártak.
