Mostanában az egész hazai filmes szakma szembekerül azzal a kérdéssel, hogy merre tart a magyar filmgyártás.#<# Egyfelől a dotációs rendszerhez ragaszkodó alkotók mind több állami forrást és mind kevesebb hatalmi beleszólást követelnek munkájukhoz, míg jó néhány rendező, produceri iroda és forgalmazó a piacorientált közönségfilmek gyártása mellett teszi le a voksát. Tény, hogy amikor egy-egy produkciónál meglódul a központi támogatói hajlam, azok, akik nagyságrendekkel kevesebbet kapnak, érthetően ágálnak az egyenlőtlenség miatt. Ugyanakkor nem fenékig tejfel a kereskedelmi alapokon nyugvó filmgyártók élete sem, hiszen az összekilincselt pénzekkel bizony alaposan elszámoltatják őket a befektetők. Mindez azért érdekes most, mert az ezen a területen úttörő Kálomista Gábor Sobri Jóskáról készít filmet. Kálomista egy itthon eleddig ismeretlen árukapcsolásos módszertől remél sikert és üzleti profitot: nevezetesen a nagyjátékfilm anyagából párhuzamosan hatrészes tévéjáték-sorozat készül, amely a hírek szerint az m1-en kerül adásba. Kálomista Gábor igencsak nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen olyan területről kell a drága kosztümös filmhez az anyagiakat előteremteni, amely a tavalyi magyar filmterméshez is csak „mindössze” bő 700 millió forinttal járult hozzá. Magyarországon ugyanis a befektetők kezdenek leszokni arról, hogy jól csengő nevek bemondására nyissák meg pénztárcájukat: ma egy Koltai Róbertnek ugyanúgy végig kell kilincselnie a pénzembereket, mint mondjuk a külföldön rangos fesztiválokon díjnyertes Tarr Bélának (akinek Werckmeister harmóniák című alkotása ugyan külföldön sikert sikerre halmoz, itthon viszont a 400 milliós költségvetésbe belerokkant a gyártó cég). A Sobri Jóska rendezője egyébként azt tartja, hogy a magyar filmnek a hazai piacból kell megélnie. Az igazi siker és a profittermelés a szakma szerint egyébként a központi támogatás teljes hiánya esetén félmillió fizető nézőnél kezdődik – ezt eleddig meg sem közelítették a hazai alkotások jegyeladásai.
