Nem erénye a pontosság az Európai Unió (EU) vezetőinek. Erről néhány nappal ezelőtt Sevillában a tagjelölt országok vezetői maguk is meggyőződhettek. A szombat délután két órára meghirdetett közös munkaebéd a vendéglátók elfoglaltsága miatt csak egyórás késéssel kezdődött, a fenséges mediterrán ízek ellenére is kellemetlen szájízt hagyva az előszobáztatott közép- és kelet-európai vezetőkben.
ÜZENET. Csak remélni lehet, hogy a közösség 15 tagállama az ebédnél pontosabban tartja majd magát a hivatalos bővítési menetrendhez, ami a sevillai csúcstalálkozón még precízebbé vált. Az EU legmagasabb grémiuma jó szokásához híven ezúttal is kipréselt magából egy üzenetet, ami kárpótolta a 13 tagságra pályázó ország vezetőit a hosszas várakozásért. Az unió a már ismert időhorizonton túl először adta írásba, hogy reálisnak tartja a csatlakozási szerződések jövő tavaszi aláírását a felvételi tárgyalásokat 2002 végén befejező országokkal. A tizenötök ezzel az eddiginél is nagyobb nyomás alá helyezték magukat, hogy korábbi ígéretükhöz híven az év végéig lezárják a 4 éve tartó tárgyalási folyamatot a teljesen felkészült tagjelöltekkel. Mindennek azért van jelentősége, mert – elsősorban az új tagoknak járó agrártámogatások körüli huzavona miatt – az utóbbi időben egyre több kétely merült fel azzal kapcsolatban, hogy Brüsszel képes lesz-e betartani a bővítési menetrendet. A gyanakvást csak fokozta, hogy Németország és Hollandia is legszívesebben a decemberi koppenhágai csúcsra halasztaná a döntést a közvetlen agrárkifizetésekről, összekapcsolva azt a közös mezőgazdasági politika ez évben esedékes “félidős” reformjával. A közös költségvetésbe jóval több pénzt befizető, mint onnan támogatás formájában visszanyerő tagállamok garanciát akarnak kapni a közös agrárpolitika (CAP) áramvonalasítására, mielőtt pénzügyileg elköteleznék magukat az új tagállamok felé. A németek, a hollandok, a svédek és a britek céltáblája éppen a közvetlen kifizetések rendszere, amelyből az uniós farmerek jövedelmének durván a kétharmada származik. Német becslések szerint, ha a CAP-et jelenlegi formájában terjesztenék ki az újonnan csatlakozó országokra, az évente 8 milliárd euróval megnövelné a közösség agrárkiadásait. Mivel a költségek körülbelül negyedét Berlin fedezi, a német hozzájárulás évi 2 milliárd euróval emelkedne.
Áll az alkuMivel az októberre tervezett EU-csúcs és a végső felvonásnak szánt decemberi koppenhágai értekezlet között csak másfél hónap van, jó okkal feltételezhető, hogy a tizenötök pénzügyi ajánlata már nagyon közel áll majd a tárgyalások végső eredményéhez. Mindez azon a valószínű feltételezésen alapul, hogy a tagállamok a közvetlen kifizetésekből mégis juttatnak valamit az újonnan csatlakozó országoknak vagy/és többéves átmeneti időszak után maguk is lemondanak erről a támogatási formáról.
Ebből is látszik, hogy a vita igazából nem a bővítés közvetlen – a folyó költségvetési időszak végéig, 2007-ig terjedő – költségeiről, hanem a 10 vagy még több taggal kibővülő EU jövőbeni finanszírozásáról szól. A valódi ellentét Németország, illetve Franciaország között feszül, amelynek agrártermelői a jelenlegi rendszer fő haszonélvezői és nyilvánvalóan azok is akarnak maradni. A közös agrárpolitika reformjára vonatkozó álláspontok annyira antagonisztikusak, hogy ha a bővítést ettől tennék függővé, akkor az előreláthatóan éveket csúszna. Ennek ódiumát azonban a keleti nyitás fő szószólójának és egyben haszonélvezőjének számító Németország már nem vállalhatja. Gerhard Schröder kancellár Sevillában ki is mondta, hogy egy, a bővítéshez hasonló horderejű történelmi projekt nem csúszhat el “pitiáner mezőgazdasági pénzeken”. Más kérdés, hogy Schröder néhány hónappal a választások előtt nem mutathat engedékenységet a német adófizetők zsebét közvetlenül érintő kérdésben.
RUGALMASABBAN. A “vaskancellár” Sevillában máris rugalmasabbá vált, amikor beleegyezett, hogy november elejét jelöljék meg utolsó határidőnek a bővítés valamennyi költségvetési vonatkozású kérdésének a tisztázására a tizenötök között. Egyelőre nem világos, hogy emiatt az eredetileg október 24-25-ére tervezett brüsszeli csúcsot kell majd esetleg néhány nappal elhalasztani, vagy nem szükségszerűen az állam- és kormányfőknek kell kimondaniuk a végleges verdiktet a közvetlen kifizetések még nyitott kérdésében. A lényeg, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint a tagjelöltek legkésőbb november elejéig megkapják az unió ajánlatát.
