tervezett módosítása felvet egy alapvető dilemmát: miként lehet az üzleti érdeket összeegyeztetni az emberek elemi szükségleteivel?#<# Számtalan gondolkodót foglalkoztat az a kérdés, vajon a gazdasági fejlődés szükségszerűen szétveri-e a társadalom alapegységét, a családot, illetve azokat az intézményeket, amelyeket alapvetően az európai kultúra teremtett az esélyegyenlőtlenség kiküszöbölése és a társadalmi szolidaritás érvényre juttatása érdekében. Olyan eltérő gyökerű és anynyira más társadalmi szerepet betöltő személyiségek, mint a magyar-zsidó gyökerű Soros György, illetve a lengyel-katolikus Karol Wojty3a kísértetiesen hasonló gondolatokra jutnak azzal a fejlődési modellel kapcsolatban, amelyet az ezredforduló globális piacgazdasága nyújt az emberiség számára. XIII. Leó pápa 1891-ben a Rerum novarum, majd hetven évvel később VI. Pál a Solicitudo rei socialis kezdetű enciklikában (és persze II. János Pál 1991-ben a Centesimus annusban is) olyan társadalmi problémákkal foglalkozott, amelyek közvetlen összefüggésben vannak a gazdasággal és a munka világával. A Magyar Püspöki Konferencia a kilencvenes évek közepén külön körlevélben fogalmazta meg gazdasági nézeteit az átalakuló Magyarország számára. Kár lenne tagadni, hogy ma számos szakszervezeti és egyházi igény közel áll egymáshoz: ezt csak Magyarországon szégyellik az érintettek. A szakszervezetek és az egyházak által különböző indíttatásból megfogalmazott legitim igények azonban alapvetően sértik az üzleti világ egy részének érdekeit (elegendő csak a vasárnapi nyitva tartás korlátozására utalni), valamint szemben állnak egy mára széles körben elterjedt fogyasztói magatartással is, amely folyamatos üzemet követel meg sok szolgáltatótól. Ha adunk magunkra, akkor azon érdemes törni a fejünket, miként lehet feloldani azt az ellentmondást, amely a kínált – és minden bizonnyal megkerülhetetlen – fejlődési pálya, valamint a megóvandó értékek között feszül. Az érdekharmonizáció azonban csak abban az esetben lehet sikeres, ha felismeri a munkaadók és munkavállalók közös érdekét: azt tudniillik, hogy a globális térben képesek legyenek versenyben maradni.
