Csaknem félmilliárd éves DNS maradványokat különítettek el brit kutatók – olvasható a Nature című tudományos folyóiratban.#<# Az ősi örökítőanyagot kősókristályokba zárt baktériumokból nyerték ki. A Leicester University mikrobiológusai Amerikából, Thaiföldről és Lengyelországból gyűjtött mintákat elemeztek, s az azokban talált sótűrő mikrobák, úgynevezett halobaktériumok DNS-ét vonták ki. A kutatók szerint az általuk vizsgált konzerválódott parányok legkevesebb 11 millió évesek, de akad közöttük 425 millió esztendős is. Eddig úgy tartották a tudósok, hogy a DNS fennmaradása mindössze egymillió évig lehetséges. Ezzel az Oxford University biológusai máig egyetértenek. Ők úgy vélik, a most felszaporított DNS darabok szennyeződésből származnak. Az egymillió évre vonatkozó limitet korábban különböző számítások alapján határozták meg. De a gyakorlat most mást bizonyít – állítják a Leicester kutatói. Szerintük ugyanis a tiszta só tökéletesen képes konzerválni a molekulákat. Ez ad magyarázatot arra a szkeptikusok által felvetett kérdésre is, miért olyan hosszúak a most megtalált DNS szekvenciák. Ezeknek ugyanis töredezettebbnek, rövidebbnek kellene lenniük, hiszen az idők során alaposan károsodniuk kellett. Úgy tűnik azonban, a só jó tartósítóként működött. A kétkedők mellett szól, hogy 2000-ben egy hasonló hírről már kiderült, hogy mérési hibáról volt szó. Akkor egy tudományos közlemény szerint 250 millió éves baktériumspórát élesztettek fel. Erről nem sokkal később bebizonyították, hogy valójában „modern” mikroba volt, amely a sterilnek hitt laboratóriumból került a mikrobiológusok táptalajára.
