Hasonlóan ahhoz, amikor bő egy évtizede a British Petroleum (BP) fellendítette az outsourcing piacot Nagy-Britanniában, Magyarországon ezt a Moltól remélik. Az Accenture (pontosabban, akkori nevén, az Andersen Consulting) annak idején az olajcég 320 alkalmazottját gyűjtötte hat szigetországi helyszínről Aberdeenbe, s kezdett ugyanazon munkatársakkal, de immár a BP vállalati határain túlról számviteli szolgáltatásba. Az eset azóta jócskán szerzett az Accenture-nek új ügyfeleket – talán éppen a Molt is -, s ma már a siker esettanulmányként feszít a tanácsadó honlapján.
A séma nálunk is hasonló. Két és fél éve a Mol négyszáz fős számviteli stábja arról értesült, hogy bár munkájuk nem változik, előbb-utóbb megszűnnek Mol-alkalmazottnak lenni. Az ok egyszerű. A cég, versenyképességét fokozandó, igyekszik megválni mindazon tevékenységeitől, amelyek elvonnák figyelmét a fő csapásirányról. “Világos stratégia és összpontosítás” – e jelszavakkal érkezett akkor a Molhoz Michel-Marc Delcommune pénzügyi igazgató. A gyakorlatban ez az energetikán kívüli érdekeltségek és feladatok lehántását jelentette a Mol alaptevékenységéről. Így a számvitel is kikerült, ám itthon korábban nem tapasztalt módon. A Mol ezen munkatársai és feladatai ugyanis az Accenture égisze alatt egy az egyben külön cégbe szerveződtek, immár onnan kínálva szolgáltatásaikat, ráadásul nem csupán a Mol számára.
“Nem az a lényeg, hogy új vagy más volna a munka” – mondja az igazgató. A Mol a számviteli feladatokat ezután is el tudná végezni, hiszen még a személyek is ugyanazok. Nagy könnyebbség azonban, hogy e tevékenység szakmaiságára már nem kell külön figyelmet fordítani. Mindez ráadásul költségmegtakarítással és a hatékonyság növelésével jár.
BUKTATÓK. Az ügylet valamennyi szempontból felülmúlta a várakozásokat – állítják 15 havi együttműködés után egybehangzóan a felek. Ennek ellenére is van, amit másképp csinálnának, ha újrakezdhetnék. Delcommune a kommunikáción változtatna, s valamiképpen lerövidítené a bizonytalanság időszakát. Mint mondja, egyáltalán nem volt szerencsés, hogy az átalakítás bejelentése és a partner kiválasztása között eltelt közel háromnegyed év során nem volt mit mondani a munkatársaknak, akik pedig egyre türelmetlenebbé váltak. “Hiába igyekeztem biztosítani őket, hogy a munkájuk megmarad és a jogaikat, juttatásaikat sem veszítik el” – meséli. Az Accenture kiválasztása után megint újabb hónapok teltek el, mire sikerült összehangolni a két társaság juttatásait, és a feszültség akaratlanul is fokozódott. “Egyértelmű volt a munkatársak szemében a félelem” – emlékszik vissza Alison Peden, az Accenture partnere. Ezt végül a kölcsönös kommunikációval és a személyes megbeszélésekkel sikerült föloldani. A Molnál az éves jövedelem 14 havi bérből, részvény- és béren kívüli juttatásokból állt, mely utóbbi kör a kedvezményes benzinvásárlástól az üdülőbeutalókon keresztül az önkéntes egészség- és nyugdíjpénztári tagságig terjedt, azaz többek közt ezek közül választhatott az alkalmazott. Az Accenture-nél ilyen nem volt, mint ahogy 14. havi bér sem, helyette részesedést és öltözködési hozzájárulást ígértek. Ez azonban valamennyivel még mindig alulmúlta a Mol bércsomagját, így az Accenture kínálatát egy úgynevezett top-up résszel fejelték meg. Ezzel az addigi és a jövendő bért teljesen kiegyensúlyozták. Az új rendszerben ugyanakkor étkezési és utazási hozzájárulás, bónusz, továbbképzés, biztosítás, egészségügyi ellátás és túlórapénz egészíti ki az éves jövedelmet. Ugyanakkor a tárgyalások kellemes meglepetést is hoztak a Mol belga pénzügyi igazgatója számára. Hazai és franciaországi tapasztalatai nyomán a szakszervezetek teljes ellenállására számított, ehhez képest ugyan keménynek, de konstruktívnak mutatkoztak az itteni tárgyalások.
Mindezek eredményeként a teljes stáb hiánytalanul átmasírozott az Accenture-be. S ezzel nemcsak munkahelyet és helyszínt váltottak – mindenekelőtt sok Mol-részlegből egy közös helyre költöztek -, hanem hozzáállást is. Az érintettek eddig egy olajcégnél végeztek olyan munkát, amely “csupán” támogatta a főtevékenységet. Most viszont olyan szervezetben dolgoznak, amelynek éppen az ő munkájuk a fő feladata. “Ettől megnőtt bennük a vállalkozó kedv, s nagyban javult a teljesítményük is” – összegzi Alison Peden. Olyannyira, hogy ugyannak a munkaerőnek, amely eddig a teljes idejében a Molt szolgálta ki, most volna kapacitása új ügyféllel is foglalkozni. Becslései szerint még egy nagyobb céget vagy két kisebb társaságot bőven kiszolgálna a stáb. Az utolsó negyedévre immár remélnek is új ügyfelet, s bár a rendszer neve egyszerre több kliensre utal – Multi-Client Center -, egyelőre egy társaságot várnak. Semmiképpen sem áldoznák fel ugyanis a gyors bővülés oltárán az eddigi eredményeket. E viszonylag stabil évben a jól összeszokott csapat ekkora nyitásra viszont már felkészült.
SZERVEZETI VÁLTÁS. A majdani ügyfél kilétéről nem nyilatkoznak, korábban energetikai, közlekedési vagy közmű szolgáltató társaságról beszéltek. A helyi piac fejlődésének újabb stádiuma pedig az lehet, ha nyugati cégek alacsonyabb árak reményében innen vásárolnák e szolgáltatásokat. Az Accenture annál is inkább bizakodó, mert csehországi cége két olyan ügyféllel szerződött, amelyeknek máskülönben semmilyen közük nincs ahhoz a helyszínhez: nem termelnek és nincs is cégük ott.
De mire is számíthat egy új kliens? Nyilván esetében is szó lehet a könyvviteli szervezet legalább részleges átvételéről, integrálásáról. A munka folytonossága szempontjából eleinte kifejezetten előnyös is, ha az illető céget ismerők viszik tovább az Accenture színeiben a munkát. Később persze az új munkatársak bekerülnek a közös körbe, s egységesül, ügyféltől független lesz a csapat. A Molnál végrehajtott kiszervezés alkalmával egyébként valamelyest átalakította az Accenture a meglévő struktúrát. Hozott egy kisebb csapatot, amely az átállást segíti, egy hasonló átalakulásokban járatos vezetőt, aki korábban éppen az említett BP kiszervezési projektjén dolgozott. Emellett pedig létrehozta a maga munkaügyi és minőségi szervezetét.
EREDMÉNYEK. Ennél is fontosabb talán a hatékonyság javulása. Ennek leglátványosabb eleme, hogy messze a határidőkön belül fejeződnek be a munkák. Most valamennyi jelentés – amelyek tőzsdei cégként a Mol számára nagyon is fontosak – két héttel korábban készül el. Ennyivel hamarabb auditáltathatók és hozhatók nyilvánosságra.
A Mol számára ugyanakkor az elkövetkezendő öt év alatt 40 százalékos költségmegtakarítás a cél, másképpen mondva tehát az, hogy évente egymilliárd forinttal kevesebbet kelljen számviteli szolgáltatásokra költenie. Az üzleti működés tekintetében tízszázalékos költségcsökkentést máris sikerült elérni, ezzel további megtakarítási lehetőségeket tárva fel. Ebben nagy szerepet játszanak az Accenture folyamatos javulást célzó programjai.
Az Accenture és a Mol megállapodása szerint a számlázások az ügylet hat esztendeje alatt egy előre meghatározott séma szerint történnek, ami segít elkerülni a Mol számára a váratlan meglepetéseket. A szerződéses időtartam elején az olajipari cég kedvezményeket élvez, az Accenture pedig a szerződéses időszak végén arathatja mukája gyümölcsét, legalábbis ami a díjazását illeti: ekkor következik számára magasabb megtérülés ideje.
Az eredmények számbavételénél még egy eseményt érdemes figyelembe venni. E munkáért Michel-Marc Delcommune külön elismerésben, egy pénzügyi szaklap díjában részesült. A CFO Europe Best Practices Awards keretében évente több kategóriában értékelik a világ pénzügyi vezetőit, s legutóbb ő lett a “Belső Hatékonyságnövelés” legjobbja. A siker fontos tényezőjeként azt értékeli, hogy e munkát rögtön a megérkezése után, a lehető leghamarabb megkezdte. “Gyakran megesik, hogy a valamilyen szempontból blokkolt vezető öt év múlva döbben csak rá, hogy istenem, ezt meg kellett volna lépnem” – citál egy csapdát, amelyet sikerült elkerülnie. A tényezők között sorolja az Accenture-rel kötött megállapodás kölcsönösségét is. Az ugyanis nem csupán arról szól, hogy az Accenture mit végez a Molnak, hanem arról is, hogy mindehhez mit kell a Molnak rendelkezésre bocsátania. A kontraktus átláthatóvá teszi a két fél kapcsolatát: egyfelől egyik oldalon sem kell félni attól – ami nagy változások alkalmával főleg a középvezetők aggodalma -, hogy valaki veszít a súlyából, a jogköréből, másfelől számos eddigi kallódó feladat most vált világossá és talált gazdára.
