környezetünket egy-egy épület – méghozzá úgy, hogy tömege, környezetével kialakított kapcsolata, esztétikuma a tudatalattinkra hat.#<# Ezért kell, hogy az építtető üzleti szféra a szimpla gazdaságossági szempontokon kívül az építészet sajátos formanyelvét is hagyja érvényesülni. Ez mellesleg az építtető érdeke is, hiszen egy cégnek rangot ad, ha székháza elegáns, imázsát formálja az általa formált épített környezet is. Ez pedig hatással van arra is, hogy mennyi ügyfelet, kiváló munkatársat képes magához vonzani, megtartani. A Figyelő Építészeti Díj amerikai laptársunk, a Business Week ötlete alapján született, melyet három éve alkalmaztunk először a hazai viszonyokra. A kezdeményezés mára kinőtte magát: ismerik az építész- és az ingatlanos szakma szereplői, a Figyelő olvasói is. Örömteli volt a beérkezett több mint 70 pályamű zsűrizése, nem utolsósorban azért, mert metszetet adott arról, mi minden épült Magyarországon az elmúlt egy-két évben. Irodaházak, igazgatási épületek, nagyszabású ingatlanfejlesztések, kulturális, egészségügyi és szórakoztató létesítmények, iskolák, óvodák tucatjai – számos közülük világszínvonalú igényességgel. Az építtetők között – a magánszféra mellett – nagy szerephez jutott az állam is, a központi kormányzat éppen úgy, mint a helyi önkormányzatok. Ugyanakkor szomorúan konstatálhattuk, hogy a nívósabb munkák még mindig a fővárosra koncentrálódnak, s ahogy lejjebb megyünk a településméretben, úgy csökken az elkölthető pénz, az építtető igényessége. Szívderítő például, hogy kistelepülések tucatjain hozzák rendbe a többnyire patinás önkormányzati épületeket, polgármesteri hivatalokat – lesújtó azonban ezek rosszul szervezett építészeti funkciója, tobzódó ízléstelensége. Mindez jól bizonyítja, hogy az építészet hű tükre korának. Egyben sürgetően veti föl, hogy a korszerű épített környezet formálása nagyobb segítséget és figyelmet igényel minden szereplőtől: a megrendelőktől kezdve, a tervezőkön át, egészen a hatóságokig.
