Nagy-Britanniában minden tonna első ciklusban felhasznált, bányászatból származó nyersanyagot 1,6 font környezetvédelmi adó terhel;#<# így a homokot és sódert alkalmazó iparágak évente összesen 385 millió fontos többletkiadásra kényszerülnek. Az RMC nevű brit útépítő vállalat az üveg újrahasznosításával próbálja csökkenteni költségeit: elhasznált és begyűjtött palackokból egy Glasphalt nevű anyagot állítanak elő, amelyet az aszfaltadalékként használnak fel. A Glasphalt állaga a sóderéhez hasonló, azzal a különbséggel, hogy legalább 30 százaléka üvegpozdorja, amely anyag az úttestbe keverve komolyan növeli a terhelhetőséget és a szilárdságot. Az RMC laboratóriumban és terepen végzett kísérletek után már 50 ezer tonna üveghulladékot dolgozott be az ország különböző pontjain épülő utakba. Ezekben a Glasphalt megfelelő minőséget ad, a cég mégsem állhat át teljes mértékben az új technológiára. Ennek oka, hogy ugyan az üveghulladék elvileg bőséges mennyiségben áll rendelkezésre, begyűjtése azonban nem megoldott, így egyelőre nem elégíti ki az útépítő ipar igényeit. A brit üveggyártók szövetsége további problémákra panaszkodik. Ők úgy vélik, az RMC megoldása jó az útépítőknek, de nem jó a környezetvédelemnek: szerintük az üveghulladék bezúzása pazarlás, az üveget ugyanis nem egyszerűen újrahasznosítani kell, hanem reciklálni. E fogalom pedig bonyolultabb feladatot takar az előzőnél. Az előbbi ugyanis eltünteti a szemetet, miközben igényeivel még több üveg előállítását ösztönzi, a másik szemlélet viszont a már elkészült termékek folyamatos és az eredeti célra való felhasználását helyezi előtérbe.
