a fizetési mérleg: a teljes tavalyi évi hiány lett félmilliárd euró, holott az előző három évben önmagában az utolsó hónap ekkora deficitet hozott.#<# Az előrejelzőket láthatóan meglepte, hogy elmaradt a decemberi osztalékkivonás, amely három éve, az orosz válság utózöngéjeként rázta meg a pénzpiacokat, "tartalékzárolásra" késztetve a kormányt. Valójában azonban az osztalékkivonás az idén - akárcsak már 2000-ben is - az év közepére koncentrálódott, miközben a kivont jövedelmek nagysága tovább nőtt. A másik meglepetés a jó áruforgalmi mérleg, de már ez sem igazán meghökkentő, miután a jelenséget hetekig elemezték. A kérdés valahogy így hangzott: az exportpiacok gyengélkednek, miközben az erős forintnak és a gyorsulva gyarapodó béreknek „a tankönyv szerint” az import növekedését kellene serkenteniük – hogyan lehetséges, hogy az áruforgalmi mérleg mégis javul? Az egyik közkeletűvé vált válasz erre az energiaárak s velük az energiaimport csökkenése, a másik pedig az, hogy a dekonjunktúra hatására a vállalkozások visszafogják a készletfölhalmozást, a beruházást, így a behozatal növekedési üteme nagyobb mértékben esett vissza, mint ahogyan a kivitel lassult. Ha így van, akkor ciklikus jelenséggel állunk szemben: a konjunktúra – év végére várt – föllendülésével ismét a mérleg romlásának nézhetünk elébe. Más szóval, ha korlátok közé szorítva is, de tovább él az egyensúly kontra növekedés szindróma, a növekedés és a fizetési mérleg egymás rovására változik, és ez nem is baj, amíg a befektetőknek sincs kifogásuk ellene. Sajnos, számolnunk kell azonban egy másik, a konjunktúra ingadozását keresztező hatással: ezt pedig választási ciklusnak hívják. A népszerű intézkedések nagy része még a beteljesülés állapotában van. A költségvetési szférában tavaly megkezdett béremelés folytatódik, és csak most fog megjelenni igazából többletkeresletként; a Széchenyi Terv pályázataira is csak most fizetik ki a pénzt. A választási ciklus teremtette keresleti hatás késleltetve, a konjunkturális importkereslettel együtt jelentkezhet.
