Ha a szavak

valóban azt jelentik, amit eredetileg jelentenek, akkor csak üdvözölni lehet azt, amit a Fidesz-MPP elnöke, Pokorni Zoltán a Die Pressének adott interjújában megfogalmazott.#<# Eszerint pártja nem fog koalíciót kötni szélsőjobboldali párttal (sem), így végső soron kisebbségi kormányzást is el tud képzelni. Az MSZP részéről Szily Katalin alelnök nem késlekedett kifejteni, hogy az interjú leleplezte a Fidesz valódi szándékát, tudniillik azt, hogy abszolút többség híján a MIÉP külső támogatásával készül kisebbségi kormányt alakítani. A bizalmatlanság nem nélkülöz minden alapot, a választási kampány pedig nem az ész-szerű megoldások időszaka. Az eredmények ismeretében azonban minden demokratikus párt rákényszerül majd a felelős kompromisszumokra. Közismert ugyanis, hogy a választások után könnyen előállhat olyan patthelyzet, amelyben a MIÉP a mérleg nyelvévé válik. A MIÉP által képviselt – a negyvenes éveket idéző nemzeti szocialista – szellemiség és program megjelenése a kormányzati hatalomban önmagában is katasztrofális hatással járna, s nem csupán azért, mert ellehetetleníthetné európai uniós csatlakozásunkat. Ezért nagyon is elképzelhető egy olyan helyzet, amelyben a parlamentbe bejutott demokratikus középpártok – konkrétan a Fidesz (s vele az MDF), az MSZP (valamint, ha sikerül nekik, az SZDSZ és az FKgP) – kénytelenek lesznek támogatni egy kisebbségi kormányt. Ez a kormány egy célzatos és korlátozott programmal elvezethetné Magyarországot az Európai Unióba. Ez a megoldás jobb volna, mint a parlamentarizmust szétzüllesztő nagykoalíció; mindenképpen jobb, mint a MIÉP beemelése a végrehajtó hatalomba, aminek elkerülése – mondhatni – nemzeti érdek. Már amennyiben a szavaknak még van jelentésük.