Ha az Európai Bizottság ellenőrei hibát keresnek a közös pénzre való átállással kapcsolatban, nem kell messzire menniük. A bizottsági sajtóközpont büféjének falán napok óta felirat hirdeti, hogy a pincérek januártól kezdve csak eurót fogadnak el. Hogy mi ebben a hibaő Nos, az euró-zóna tagországaiban érvényes szabályok szerint január elsejétől másfél-két hónapon keresztül még a nemzeti valuták is hivatalos fizetőeszköznek számítanak. Következésképpen: ha valaki euró helyett mondjuk belga frankkal akar fizetni, azt a kereskedők kötelesek elfogadni. A szabály az szabály, más kérdés, hogy a gyakorlatban könnyen igazuk lehet a bizottsági büfé üzemeltetőinek. Két évvel ezelőtt az Európai Unió pénzügyminiszterei még azt a célt tűzték ki, hogy 2002. január közepéig a készpénz-műveletek nagy része már az egységes valutában történjék. A hivatalos szimulációk azonban ennél sokkal gyorsabb átállást ígérnek. Pedro Solbes gazdasági és pénzügyi főbiztos szerint január 5-én a lakosság jelentős részének már euró lapul majd a zsebében. Sőt, Írországban például a kifizetések többségét már a jövő év második napján euróban bonyolítják majd le.
A gyorsabb átállás részben annak lesz köszönhető, hogy a készpénzkiadó automaták (ATM-ek) tagállamonként átlagosan 85 százaléka január elsején már fel lesz töltve euróval. Igaz – vetítik előre a KPMG budapesti szakértői -, országonként nagy eltérések várhatók: Ausztriában minden automatát átállítanak, míg Finnországban például csak az ATM-ek 25 százaléka üzemel majd az új év első napjától euróval.
DUALIZMUS. A közös pénz és a nemzeti fizetőeszközök párhuzamos cirkulálása mellett az a megfontolás húzódott meg, hogy ne egyik pillanatról a másikra kelljen átállni az új rendszerre. A maximum két hónapig tartó dualizmus azonban a kereskedők és a vásárlók életét sem fogja megkönnyíteni. Elég csak arra gondolni, hogy vásárlás során három fizetési kombináció is felmerülhet. Az ügyfél fizethet euróval, a régi fizetőeszközzel, de akár egyszerre mind a kettővel is.
A cégek átmeneti költségeiTRÉNING ÉS INFORMATIKAI KIADÁSOK.
A vállalati alkalmazottakat fel kell készíteni a “kettős valutarendszer” alkalmazására a kasszáknál.
BIZTONSÁGI KI ADÁSOK. A nagy mennyiségű készpénz szállításának biztosítására többet kell költeni.
LOGISZTIK AI BEVÉTELKIESÉS.
Néhány adásvétel meghiúsulhat a hosszabb sorban állás miatt.
ELM AR ADT PÉNZÜGYI H ASZON.
A kereskedőknek több készpénzt kell maguknál tartaniuk, ami miatt elesnek a banki kamatok egy részétől.
Forrás: The Economist
A keresztül-kasul történő váltások mellett önmagában az a tény is lassítani fogja a normális üzletmenetet, hogy teljesen új és ismeretlen pénzről van szó, amelynek a megszokásához és az egyes címletek felismeréséhez idő kell. A sarki fűszerestől kezdve a bankokig mindenhol arra kell felkészülni, hogy az átállás első hónapjaiban lassulni fog a kiszolgálás. A McDonalds arra számít, hogy januártól a szokásosnak a duplája lesz majd a várakozási idő. A nagy francia szupermarket-lánc, a Carrefour becslései szerint 20 százalékkal hosszabb lesz az az idő, amit a vásárlók majd sorban állással töltenek. A McDonalds ezért például megkettőzi a vevőkkel foglalkozók számát: az egyik eladó a rendelést veszi majd fel, miközben a másik a fizetést és a visszaadást intézi.
KÉSZPÉNZIGÉNY. Átlagos piaci feltételek között a nagyobb kereskedő cégek napi forgalmuk 3-5 százalékát tartják a kasszában. De mivel az átmeneti két hónap során a vásárlók nagyobb értékű bankjegyekkel fizetnek majd (hiszen az euró a jelenlegi tagállamok valutáinál “erősebb”), lényegesen több készpénzzel kell majd feltölteni a pénztárgépeket. A Tesco például azt tervezi, hogy január elseje után a normálisnál ötször több készpénzt tart áruházainak kasszáiban.
A cégeknél készülnek arra is, hogy a forgalom néhány százalékára rúghat az átállásból adódó hibaszázalék. A McDonalds-nál 5, míg a Carrefournál az összes pénztári művelet 3 százalékánál számítanak tévesztésre, szemben a normális működés során tapasztalt 0,1 százalék körüli aránnyal.
A bankok számára egyfelől megtakarítást jelent a tranzakciós költségek csökkenése, másfelől viszont – rövid távon legalábbis – nőhet az elmaradt haszon. A pénzintézetek ugyanis elesnek bevételük egy jelentős részétől, a korábbi átváltások nyomán az ügyfelek által fizetendő jutaléktól. Ráadásul a banki alkalmazottakat tréningeknek és biztonsági oktatásnak vetették alá, ami szintén külön ráfordításként jelentkezik. Az olasz Banca Nationale de Lavorónál 40 millió eurót költenek rövid távon az euró-átállásra, ennek mintegy fele megy az informatikai rendszer új viszonyokhoz való adaptálására. A kiskereskedők és a vállalatok a bankoknál tetemesebb kiadásokkal kénytelenek szembesülni. Egy olyan óriáscégnél, mint például az olasz ENI, amelynek esetében mintegy 9 ezer benzinkút mérőlapjait kell átállítani, a konverzió költsége 80 millió euróra rúg majd.
Az átállás kockázataiHAMISÍTÁS.
Az összesen 7-féle euró-bankjegy kivitelezése – például a különféle pénzjegynyomdák által használt papírok kissé eltérő minősége miatt – országonként némileg különbözik majd egymástól, a 8 érme hátoldalán pedig tagállamonként más-más szimbólum található. A bankjegyek közötti árnyalatnyi különbségek és a 96 féle érme mindenki számára megnehezíti a hamisított pénzek felismerését.
PÉNZMOSÁS. A jövő év első két hónapjában valószínűleg megnövekszik majd a gyanús tranzakciók száma, mivel az illegális “pénzgyűjtők” meg akarnak majd szabadulni a nemzeti valutáktól. Várható, hogy február után néhány kelet-európai (nem uniós tagjelölt) országban kialakul a régi valuták másodlagos piaca.
INFORMATIKAI ÁTÁLLÁS. Nem volt akkora rákészülés, mint a 2000-es átállás előtt, a gépezetbe így porszemek kerülhettek.
ÁRAZÁS. A kereskedők vélhetően felfelé kerekítik majd az árakat.
LOGISZTIKA. A hatalmas mennyiségű euró (14,3 milliárd darab bankjegy és 50,6 milliárd darab érme) kiszállítása megnöveli a lopás kockázatát.
Forrás: KPMG
Pedro Solbes, az euróért felelős bizottsági tag azonban nem annyira a vállalatok rövid távú költségei miatt aggódik, hanem amiatt fáj a feje, hogy vajon elegendő aprópénz áll-e majd rendelkezésre január első napjaiban. Az euró-zóna tagországaiban összesen 50 milliárd darab euró érme készült, de a súlyos fémpénz szállítása és elosztása logisztikailag sokkal nehezebb feladatnak bizonyult, mint a bankjegyeké. Több országból is lemaradást jelentettek e téren. Ráadásul, ma még senki sem tudja megmondani, hogy a fogyasztóknak tulajdonképpen mennyi aprópénzre is lesz szükségük.
KEREKÍTÉSI VESZTESÉG. Az euró-övezet fogyasztói egyebek mellett attól tartanak, hogy a kereskedők, átváltva az árakat a nemzeti valutákról az euróra, rendre felfelé kerekítenek majd. Erre már a január elsejei átállás előtt akad példa. Párizsban egy presszókávé jó ideje 6 frankba került, míg az idén nyáron a fekete ára lassan 6,5 frankra kúszott fel, arra az összegre, amely szinte pontosan 1 eurónak felel meg. A presszók tulajdonosainak nyilvánvalóan egyszerűbb lesz az euró-konverzió január elsején, míg vendégeiknek azzal kell megbarátkozniuk, hogy többet kell fizetniük a kávéjukért. A kerekítés miatti árfelhajtó hatás azonban szintén csak rövid távon érvényesül majd. Hosszabb távon az árak konvergenciájára lehet számítani, azaz vélhetően megszűnnek a nagyobb különbségek. Egy 5 kilós mosóport jelenleg Brüsszelben nem egészen 10 euróért árulnak, míg Helsinkiben – ugyanaz a márka – 24 euróba kerül. De vajon mennyi lesz az ára a minden eddiginél egységesebb Európában?
Ma még nem tudni, s egyebek mellett ennek tudható be, hogy a lakosság enyhe pesszimizmussal tekint az euró készpénzként való bevezetése elé. A GfK piackutató cég által az euró-zóna néhány országában végzett felmérés szerint a megkérdezettek több mint fele a “régi” nemzeti valutát részesítené előnyben (lásd a grafikonokat). Csak Belgiumban és Olaszországban vannak többségben a közös valutát a franknál, illetve a líránál jobban preferálók. Finnországban egyelőre rendkívül népszerűtlen a közös pénz, ott a lakosság több mint kétharmada megtartaná a nemzeti valutát.
A régi és az új közötti választás persze csak hipotetikus, valójában a közös pénzügyi rendszerhez már korábban csatlakozó országok számára nincs alternatíva: nem kerülhetik el a teljes körű átállítást az euróra. Az integrációból nincs visszaút, az euró mint új nemzeti fizetőeszköz “visszavonása” csak akkor képzelhető el, ha valamely állam kilép magából az Európai Unióból is, ennek azonban beláthatatlan, az átállásnál több nagyságrenddel nagyobb költségei lennének.
