Egysoros elutasítás érkezett az egyik jelentős helyi vállalkozó tenderpályázatára. “Az elutasító levelet indoklás nélkül kaptam, pedig a megkötött szerződéshez hasonló kondíciókkal most is megvenném a gyárat, de nekem nem adták oda” – így kesereg a neve elhallgatását kérő vállalkozó a nyíregyházi konzervgyár, az Eko Kft. eladása kapcsán. A négy éve még 13 milliárd forintos árbevételű Ekót ugyanis jutányosan, 2 milliárd forintért – de azt is nyolcéves részletre – szerezte meg a napokban a Regionális Fejlesztési Holding (RFH) Rt. a Magyar Fejlesztési Banktól (MFB). A banknál nem sikerült megtudni, mekkorák is voltak a végül sikertelennek nyilvánított pályázatra beérkező vételárak, de annyit elismertek, hogy volt még egy “komoly” ajánlat, amelyet azonban nem fogadtak el. Érdekes, hogy mindezek után került a képbe egy újabb jelentkező, a pápai Agroprodukt Rt. Ez utóbbi cég talán meg is szerezhette volna az Ekót, ezt az ügyletet viszont a nyíregyházi önkormányzat fúrta meg. Csabai Lászlóné, a város szocialista színekben megválasztott polgármestere szerint a nemrégen lecserélt vezetőségű, majd a menedzsment és a dolgozók tulajdonába átkerült volt állami gazdaságnak semmi köze nem volt az EKO-hoz. Mint mondta, a szabolcsi pályázónak lett volna, ráadásul nem is ajánlott kevesebbet, mint a végül befutó RFH.
ÁLLAMI VERSENYTÁRS. Az MFB mindenképpen meg akart válni a társaságtól, az így lett végül az RFH-é. A bank új stratégiája szerint ugyanis a kis és közepes cégek kistafírozása helyett a Széchenyi-terv, illetve a Széchenyi Plusz monstre infrastruktúrafejlesztési programjaira és az országos cégekre – közöttük a Paksi Atomerőműre és a Dunaferr Rt.-re – koncentrál. A portfólióját ezért építi le, s ennek keretében már korábban át is adott 14 céget az RFH-nak. A fejlesztési bank vezetésének érvei közt szerepel az is, hogy a nyíregyházi gyárra érkező ajánlatok alapján az eladással nem térült volna meg az Ekóba fektetett pénz. (A korábban sikeres, de az orosz válságban megroppant Eko feneketlen zsákká vált. Az állami konzervgyár az elmúlt két év során összesen 2 milliárd forint veszteséget szenvedett el, s tavaly 1,8 milliárd forint tőkeinjekciót kapott.) Pedig éppen kapóra jöhetett volna az állami tulajdonú banknak, hogy több mint két évnyi sikertelen próbálkozás után végre megszabadulhasson a Limpex konzervipari csoport négy tagjának legnagyobbikától.
Az Eco-ügylet céljai• Az exportpozíciók visszaszerzése az Egyesült Államok és az Európai Unió piacain
• A magyarországi eladások növelése
• A privatizációs viták lecsendesítése (egyes vélemények szerint az állami szereplő éppen a konkurenciát erősíti)
“Nem banki, hanem tulajdonosi döntés született” – Tarnóczi László, az MFB kommunikációs vezetője ezzel magyarázta a választást, egyértelműen a Miniszterelnöki Hivatalra (MeH) célozva. Stumpf István kancelláriaminiszter vásárosnaményi tájékoztatóján valóban személyesen jelentette be, hogy az Eko átadásáról szóló alapítói határozatot hamarosan elkészíti a hivatal. A holding feladatául szabta, hogy szerezze vissza a gyár exportpiaci pozícióját a tengerentúlon, Nyugat-Európában és belföldön. Sőt, működjön közre az agrárvállalkozók uniós csatlakozási felkészítésében is. A miniszter egyúttal kifejezte reményét, hogy a tulajdonosváltásról hozott döntés lecsillapítja az üzem privatizálása körüli indulatokat – úgy tűnik azonban, rosszul számított.
A konzerves vállalkozók sértőnek tartják, hogy az ő adójukból erősítik az állami konkurenciát. A versenytársak szerint azért is privatizálni kellene az Ekót, mert a magánvállalkozások eleve versenyhátrányban vannak az állami cégekkel szemben, amelyek akár a tisztességtelen piaczavaró eszközöktől sem riadnak viszsza.
Az idei zöldborsószezon után ugyanis több konkurense dömpingár alkalmazásával vádolta meg az Ekót. Temesfői István, a Globus Rt. elnöke szerint az egész hazai konzerviparnak ártott a nyíregyházi feldolgozó azzal, hogy egyebek között Oroszországban leverte az árakat. “A dömpingár jogilag azt jelenti, hogy valaki önköltségi ár alatt értékesíti a termékeit, de erről szó sem volt, mi csupán kis árrést alkalmaztunk” – hárítja el a vádakat Gáti Ete, az Eko vezérigazgatója, aki az elmúlt években élelmiszer-ipari válságmenedzserként szerzett itthon nevet, s így került a nyíregyházi cég élére is. Az idén túlságosan jó volt a zöldborsótermés, és a cégvezető tudomására jutott, hogy a bő terméshez képest kevés lesz az idei exporttámogatási keret. Kockázatelemzéssel arra a döntésre jutott, hogy érdemes nyomott áron is túladni a készleteken, hogy időben részesülhessen a társaság az exportszubvencióból. Utólag igaza lett. Az Eko még megkapta a támogatást, de hamarosan kiürült a kassza, így azoknak, akik későn ébredtek, már nem jutott belőle.
Szegedé a FőnixA Micromeat Kft. és a szegedi önkormányzat egyenlő arányú tulajdonában lévő Szeko 2001 Rt. vásárolta meg a szintén az MFB tulajdonában lévő, tavaly december óta nem termelő Szegedi Konzergyárat, a hajdani Főnixet (Figyelő, 2001/20. szám). A bank nettó egymilliárd forintért adta a gyárat, s a konzorciumnak az összeget 2002 november közepéig kell kifizetnie. A gyár berendezése önmagában becslések szerint 150-200 millió forintot, az összesen 16 hektáros telekingatlan 600-800 millió forintot ér. A termelés megkezdéséhez szakmai számítások szerint 200-400 millió forintnyi forgóeszközre, alapanyagra és dobozra lesz szükség. A tulajdonosok reménye szerint hamarosan, talán már az idén újraindul a gyártás. Sőt, a készételkészítés mellé korszerű zöldség- és gyümölcsfeldolgozót is szeretnének létesíteni. A Szeko kemény versenyre számíthat. A mintegy 40 ezer tonnás, főleg a nyári szezonra termelő hazai húskonzervpiac évek óta stagnál. Bezárásáig második volt a Szegedi Konzervgyár a vezető Globus után, tavalyi árbevétele a 2 milliárd forintot közelítette, 100 millió forintos veszteség mellett. Leállása után a piaci rést azonban betöltötték a konkurensek, köztük a Pick-csoporthoz tartozó Szegedi Paprika Rt. és a Nagykőrösi Konzervgyár.
A cégvezető találékonysága is hozzájárult tehát, hogy a tavaly 8,6 milliárd forint árbevétel mellett 1 milliárd forint körüli veszteséggel záró Eko helyzete megszilárdult az első félévben. Az idén már 8,9 milliárd forint árbevételre és 100-150 millió forint adózás előtti nyereségre számítanak. A társaság termelésének mindössze 5 százaléka jut a belpiacra, 95 százaléka az export. A kivitel fele a kelet-európai, illetve FÁK-országokba megy, a másik fele német, osztrák, svéd, amerikai vevőkhöz. A cég termelésének 80 százalékát az alma-, a csemegekukorica- és a zöldborsó-feldolgozás adja. Itthon termelése alapján az Eko a német érdekeltségű Wink után a második legnagyobb almasűrítmény-gyártó, 18-20 százalékos piaci részesedéssel. A másik fő profiljával, a zöldborsókonzervek és a csemegekukorica-termékek piacán a Bonduelle, a Globus, a Kecskeméti Konzervgyár után negyedik a rangsorban, 10-12 százalékos súllyal.
“Az Ekónak ígéretesebbek a kilátásai, mint a jelen helyzete” – véli Fórián Zoltán, a Rabobank Hungária kutatási igazgatója. Az ország legnagyobb kapacitású, széles profilú konzervgyára a pénzügyi konszolidáció után, a nyersanyagtermelő övezet kellős közepén, egyúttal a FÁK, azon belül is a konszolidálódó orosz piac kapujában, csak jóra számíthat. A növekedéshez van megfelelő szabad kapacitása, kérdés, hogy új tulajdonosa képes lesz-e elegendő tőkéhez hozzásegíteni.
TERVEK HÍJÁN. Az RFH-nál egyelőre nem tudtak beszámolni az Ekóval kapcsolatos stratégiai tervekről. Kovács Ferenc – aki a Záhony és Térsége Fejlesztési Kft. éléről érkezett a holding vezérigazgatói székébe – elmondta: kollégái most dolgoznak a koncepción, amelyet egy hónapon belül tárnak a nyilvánosság elé. A kancelláriaminiszter szavait, miszerint a holdingnak “nemcsak pénzügyi, hanem szakmai befektetői feladatokat” is el kell látnia, a vezérigazgató úgy értelmezi, hogy átmenetileg a holdingra hárul a konzervgyár üzemeltetése, de türelmes a nyereség növelésében. A pénzügyi konszolidálás után, amire a holdingnak nem lett volna pénze, szerinte még tovább kell stabilizálni a céget, mert egyelőre közvetlenül nem adható el. További felerősítéséhez most végzik a költségelemzéseket.
Szakértők azonban politikai okokat is sejtenek az Eko állami kézben tartása mögött, miként a választások közeledtével több, az észak-keleti végeket segítő intézkedés mögött is, legyen szó az autópálya-építésről vagy a tokaji szőlőfelvásárlás állami megtámogatásáról. A torgyáni agrárirányítás kudarca után, éppen az erős kisgazda bázisnak számító Nyírségben szerezhet magának minden bizonnyal újabb híveket a vezető kormánypárt, ha az agrárszektor nehézségei közepette képes biztos piacot nyújtani a helyi termelőknek. A kancelláriaminiszter vásárosnaményi tájékoztatóján emlékeztetett is arra, hogy ez a zöldség-gyümölcs felvásárlói szerep fontos feltétele volt a konzervgyár adásvételének.
Temesfői István, a Globus Rt. igazgatóságának elnöke szerint, ki tudja miért, mindig is “politikai sztori” volt az Eko sorsa, ahogyan az ernyővállalati feladatot betöltő Limpex Rt.-é is. Egyes politikai csoportok óriási fantáziát látnak az Ekóban, de Temesfői szerint hozzáértés nélkül, “elefántként a porcelánboltban”, milliárdos veszteségeket okozva vezetik. A konzervesek nem fogják egyhamar megbocsátani, hogy az idén a jól informált állami Eko letörte az árakat, lenyelte az állami támogatásokat, a konkurensek pedig hoppon maradtak a szétzilált piacon.
