A nyugdíjasok ismét fontos

célcsoporttá avanzsáltak a pártok számára, amit jól tükröz a Fidesz-MPP részéről a hét végén tett, e téren rövid időn belül immár a második gesztus.#<# A kormánypárt első adománya – amelyet a parlament a jövő héten szavaz meg, megváltoztatva az egyébként „kőbe vésett” 2002. évi költségvetést és adótörvényeket – az volt, hogy a nyugdíjasok munkavállalásáért fizetett bérjellegű jövedelem ne adózzon összevontan a nyugdíjjal. Az még hagyján, hogy ez a javaslat súlyosan sérti a közgazdasági ésszerűséget, de ráadásul ismételten a magas jövedelműeket preferálja. Könnyű belátni ugyanis, hogy az a nyugdíjas tud a leginkább élni az új szabály adta kedvezménnyel, akinek eleve magasabb a nyugdíja, és amellett munkavégzésből származó jövedelme is relatív sok. Az újabb gesztus viszont az egyházi és alapítványi támogatási formához hasonló „1 százalékos” rendszert dobott be a köztudatba; a deklarált cél az, hogy az alacsony nyugdíjú szülőket adómentesen támogathassák adófizető gyermekeik. Természetesen ezzel a kedvezménnyel megint csak az jár jól, akinek a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó viszonylag nagy jövedelme van. Akinek a jövedelme kicsi, s vélhetőleg szülei is kisnyugdíjasok, az csak nagyon kis mértékben tudna élni az új adókedvezménnyel. (Ráadásul az sem világos, hogy ezt a javaslatot technikai értelemben hogyan viszi keresztül a kormány az országgyűlésen úgy, hogy az már 2002-ben életbe léphessen.) Ezek azonban elhanyagolható részletkérdések ahhoz képest, hogy a kormányzat – ezúttal adójogszabályok formájában – ismételten morális elvárásokat támaszt a társadalom tagjaival szemben, és családi ügyekbe avatkozik be. Aki eleddig szeretetből, morális kötelezettségből adózott forintjaiból támogatta rászoruló szüleit – vagy más családtagját, mondjuk beteg testvérét (ilyen esetekre az új adókedezmény nem is lenne érvényes) -, ezt a jövőben is megteszi majd, függetlenül minden központi sugallattól. Csak most a szülő lesz leforrázva: nem elég baj a számára, hogy egy élet munkája után kénytelen pénzt elfogadni a gyermekeitől, most ráadásul mindezt még az állam mindent látó szemei előtt is teszi. A Fidesz – miközben nem csökkenti az állami újraelosztás mértékét – láthatóan a polgárokban sem bízik meg. Nem hisz abban, hogy amennyiben az általános érvénnyel csökkentett adó- és járulékterhek miatt eleve több jövedelem maradna a polgárok zsebében, azok pontosan tudnák, hogy mi az erkölcsi kötelességük.