Makacsul ellenáll

az Európai Központi Bank (ECB) a kamatcsökkentést szorgalmazó egyre hangosabb követeléseknek.#<# Az euró-zóna jegybankja - amely a jelek szerint függetlensége próbájának tekinti a kamatok magasan tartását - a lassuló, s az Amerikát ért merénylet után immár egyenesen recessziós jegyeket mutató gazdaság ellenére az idén csupán háromszor mérsékelte a rátát. Az európai különutas politikát jól mutatja, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed 2001 során eddig kilenc alkalommal nyúlt a kamatvágás eszközéhez, de a Bank of England is hatszor lazított a monetáris gyeplőn. Az egységes valutaövezetben annál is fontosabb lenne a ráta mérséklése, mivel az Egyesült Államokban múlt héten elfogadott nagyszabású – egyebek mellett 100 milliárd dolláros, zömében társasági adócsökkentést tartalmazó, a GDP 1,5 százalékára rúgó – fiskális ösztönzőcsomag nyugat-európai adaptációja korlátokba ütközik. (Igaz, a drasztikus kormányzati közbelépésre az amerikai gazdaság teljesítménye inkább ad okot, mint az európai mutatók.) Az európai büdzsék több országban a stabilitási paktumban meghatározott 3 százalékos ráta fölötti deficitet mutatnak, a kormányzati kiadások növelésének tehát jóval szűkebb a terepe, mint a tengerentúlon, ahol a központi költségvetés mind ez idáig többlettel zárt. Ráadásul Európa nincs annyira eladósodva, mint Amerika, következésképpen a kamatmérséklés hatékonyabban ösztönözhetné a gazdaságot. Az euró-zóna rátacsökkentése a magyar gazdaságnak is elemi érdeke lenne, hiszen a gazdasági növekedés a legfontosabb exportpiacon, Németországban a nullához közelít, visszavetve a magyar GDP-bővülést. Mivel a magyar gazdaságpolitikának az európai egységes monetáris politikára egyelőre nincs hatása – viszont a hazai kondíciók igencsak függnek az ECB döntéseitől -, a frankfurti makacsságot adócsökkentéssel lehetne legalább részben ellensúlyozni. Ennek azonban a hazai gazdaságpolitika nem kevésbé csökönyösen áll ellen.