Nem kell Genovába mennünk alapos ismereteket szerezni a globalizációellenes nézetekről.#<# Igaz, nálunk (még) nem működik valamiféle no-global mozgalom, ezért nem törnek be ennek jegyében kirakatokat, nem gyújtanak fel autókat és nem szállnak harcba rendőrökkel. Jóllehet, mifelénk is sokan rühellik a globalizációt, s ellenséges véleményüket nem is rejtik véka alá. Ez ugyan nem meglepő, ám az már inkább, hogy közöttük jócskán akadnak kormánypárti politikusok is, akik a "globális menedzserkapitalizmus" ártalmaitól óvják népünket. Közben bizonyára "elfeledkeznek" róla: az áhított uniós tagság elérése egyben nyílt vállalása a globalizáció számos áldott és átkozott következményének.
Saskia Sassen Elveszített kontroll? című könyve éppen a globalizáció számunkra sem közömbös hatásaival foglalkozik. Az amerikai szociológiaprofesszor a kényes témákat tárgyilagosan, szenvtelenül elemző dolgozatának nagyobbik részében kevés vadonatúj megállapítást tesz a globális tőkepiac és az állam viszonyáról, a nemzeti jog nemzetközi jellegűvé válásáról.
VALÓS DILEMMÁK. Mutatóba azonban néhány: a globális tőkepiac mint hatalmi koncentráció képes befolyásolni a nemzeti kormányok gazdaságpolitikáját, s ennek révén más politikai irányvonalait is. Ehhez kapcsolódó provokatív kérdései: Akarjuk-e, hogy a globális tőkepiac fegyelmező erőt gyakoroljon kormányaink felett? Fenyegeti-e a globális tőkepiacok hatalma a demokráciát, tehát hogy az állampolgárok kontrollálni tudják kormányaikat? Válasz ugyan nincs, de hogy valósak-e dilemmák, azt igazoljuk Soros Györgynek egy nemrégiben tett figyelmeztetésével a tőkék korlátozásmentes és ellenőrizhetetlen ámokfutásának veszélyeiről. És ő aztán csak tudja!
A tanulmány izgalmasabb fejtegetései a globalizáció és a migráció ellentmondásos viszonyáról, valamint a bevándorlók és a menekültek áradatának számos országban mind nagyobb főfájást okozó gondjairól, s ezeknek az államoknak szuverenitását, a bevándorlások szabályozását, a határok ellenőrzését érintő nemzetközi jogi vonatkozásairól szólnak. És jön a közhely: “A bevándorlás nem okoz válságot, csak kezelni kell tudni”. Na de mi módon lehet “kezelni” olyan ellenőrizhetetlen, bonyolult folyamatokat, amelyeket érdemben és megnyugtatóan befolyásolni sem tudnak? Mert azzal sem mondunk sokat, hogy “a szegénység, a munkanélküliség és az előrejutás lehetőségének hiánya a kivándorlást ösztönző tényezővé válnak”.
MÉLYÜLŐ SZAKADÉK. E dolgozat jogi központú elemzéseivel nem sokkal jutottunk közelebb a migráció megértéséhez, s különösen nem az ezzel kapcsolatos ártalmak orvoslásához. S ez azért is hiányolható, mert éppen a genovai sajnálatos események mutattak rá: a globalizáció bűnlajstromának vezető helyén a szegény és gazdag országok közötti szakadék elmélyítése áll. Itt keresendő a migráció fő mozgatórugója, mert a nyomor elől menekülve a jobb élet reményében mind többen vándorolnak messzi tájakra és kérnek bebocsátást a gazdag(abb) országokba. És akkor még nem is említjük a Földünk számos régiójában dúló – és hasonló következményekkel járó – politikai, vallási üldözéseket. Csupán mellékesen: nálunk legfeljebb mínuszos (pár soros) hír az újságban, ha határainkon “véletlenül” feltartóztatnak néhány illegális bevándorlót, mondjuk Afganisztánból vagy Pakisztánból. Jóllehet, az új otthont kereső elesettek tömegei számára a sóvárgott Kánaán többnyire a nálunk fejlettebb országok köre, de előbb-utóbb Magyarország is ilyen célországgá válhat (már ma is vannak erre utaló jelek).
Saskia Sassent mindazonáltal azért illeti elismerés, mert ha kissé egyoldalúan is, de igyekezett megvilágítani egy olyan problémacsokrot – a globalizációval (is) szorosan összefüggő világméretű migrációt -, amelynek szerteágazó következményeivel még unokáink is birkózni fognak. Szubjektív megjegyzés: az erről szóló egyre nélkülözhetetlenebb “nagy mű” leginkább amerikai kutatóktól várható, mert ez az ország, amely röpke két és fél század alatt vált hatalmas világbirodalommá, méghozzá az Ígéret földjére vándorló üldözötteknek, a különböző fajú, vallású és bőrszínű menekülteknek, a szabadságot választó tudósoknak, szakembereknek, na meg a sikeres kalandoroknak, szerencselovagoknak köszönhetően.
