Nehéz eldönteni,

milyen fejleménynek drukkoljon a hőségben felhevült polgár a bonni klímakonferencia kimenetelét illetően.#<# Ha ugyanis az Egyesült Államok végleg hátat fordít a Kiotói egyezménynek, az egész szinte teljesen hatástalanná válik, hiszen a kibocsátott üvegházgázok egynegyede - ennyit pöfékelnek a világ leggazdagabb országában - kikerül a megállapodás hatálya alól. Ha viszont George Bush elnököt - és a mögötte álló olajlobbit - valami mégis az egyezmény aláírására bírja, annak vélhetően szintén nagy (környezeti) ára lesz. Nagy a veszélye annak, hogy az amerikai delegáció részletkérdések felé próbálja meg terelni a konferenciát. Említhetjük például a bonni tárgyalások központi témájául szolgáló úgynevezett nyelők kérdését. Ezen eredetileg az erdősítést értették, az amerikai delegáció viszont legutóbb már azt vetette fel, számítson az is, ha egy kivágásra szánt erdőt mégsem pusztítanak ki. Hasonló ajánlatai egyébként olyan „eredményesek”, hogy ha a többi tárgyalópartner elfogadná azokat, nem hogy csökkenne, hanem még nőne is a káros anyagok kibocsátása. Az egyezményt a világgazdasági triádból csak az Európai Unió támogatja fenntartás nélkül. Az európai tárgyalódelegáció viszont igencsak lehűtött kedéllyel érkezett a német városba. Hiába halasztották el amerikai kérésre két hónappal a találkozót, az ígértekkel ellentétben az Egyesült Államok mégsem készített alternatív javaslatokat. Sőt, időközben más országokat is az egyezmény ellen hangolt: a kulcspozícióba került Japán mellett (ha a távol-keletiek beadnák derekukat, alá lehetne írni az egyezményt) Ausztrália és Kanada tartozik e sorba. A hétvégén, Genovában a G8-ak találkozóján a német, a francia és a brit kormányfő még egyszer igyekeznek majd Bush elnököt és Koizumi japán kormányfőt is jobb belátásra bírni. Ha ez nem sikerül, a két hét szinte érdektelen részletekkel – az emlegetett nyelők mellett a vállalt mértékű kibocsátás-csökkentés elmulasztásának szankcióival – telik majd el.