Augusztus 5-ig tekinthető meg Ganczaugh Miklós festőművész tárlata a Budapest Galéria Lajos utcai kiállítótermében#<#, Vörösváry Ákos, az Első Magyar Látványtár művészeti vezetője rendezésében. Nem is kerülhetett jobb kezekbe az anyag, hiszen szakértők szerint alkotójának művészete szervesen illeszkedik a Látványtár szellemiségébe, mely nem véletlen, mivel ő is ezen alapítvány létrehozói közé tartozik. Szemadám György festőművész igen találóan jellemzi pályatársát: "Ganczaugh Miklós mindig szentképet akar festeni, s talán soha nem válik mégsem azzá az ikonfestővé, azzá az alázatossá, azzá a boldog naivitással megáldottá, aki lenni szeretne. (...) A kimondás és elhallgatás, a direkt ábrázolás és a nonfiguráció, a lázadás és az alázat határán jár. Aztán véletlenül elcsöppen a festék, két szín találkozik, egy vonal szilajul végigfut a papíron, és elindul egy megállíthatatlan folyamat. Ganczaugh Miklós önfeledten továbbviszi mindezt, hogy végül döbbenten álljon az elkészült mű előtt, amely megint nem a boldogok naiv áhítatát rejti formáiban. Persze legalább annyira avult figura, mint Don Quijote, s ez már a fegyverzetén is látszik: kisméretű, vegyes technikával és olajfestékkel készült táblaképek. Semmi intermédia, semmi számítógép, semmi installáció, semmi monstre project, ráadásul azzal is tetézi, hogy nem önmegvalósít, hanem sokszor - és milyen csodálatosan - megfestett bibliai témákhoz nyúl. Egyáltalán, hogy témái vannak..."
