a Pannon GSM, amikor a hálózatába vezetékes telefonról érkező hívások díjának nettó 3 forintos emelésével ünnepelte a május 1-jét#<#. A lépéssel - amelyet csak a Vodafone követett 1 forintos díjemeléssel - a Pannon lényegében felrúgta a kormánnyal január végén megkötött, átlagosan 6 százalékos távközlési díjemelést eredményező tarifaemelési egyezséget. Ezt a kormányzat nem vette jó néven és most mindhárom mobiltelefon-szolgáltatót megleckézteti. A dolog előzménye, hogy 1998 januárja óta a mobilcégek szabadon határozhatják meg díjaikat. Ezen belül – józan paraszti ésszel nehezen magyarázható logika alapján – azt is, mennyibe kerüljenek a vezetékes telefonokról a mobil hálózatokba irányuló hívások. A kormány nem szereti, ha a dolgok nem az elképzelései szerint alakulnak. Ezért most hamar megtalálta a „telhetetlen mobilosok” megbüntetésének módját: Rogán Antal, a Fidesz frissen megválasztott alelnöke a parlament előtt lévő Egységes Hírközlési Törvény (EHT) tervezetéhez benyújtott módosító indítványával megfricskázta a renitenskedő cégeket. (Köztük azt a Westelt is, amely pedig tartotta magát a megállapodásokhoz.) A javaslat lényege: a tervezetbe bekerült módosítás elfogadása után a mobiltelefon-szolgáltatók július 1-jétől elbúcsúzhatnak a vezetékes telefonról érkező hívások díjmegállapítási jogától. A kormány egyértelműen támogatja a javaslatot, s ezzel egy olyan ágazat mechanizmusaiba avatkozik be, amely éppen liberalizáció előtt áll. Sőt, azzal a jogszabállyal korlátozza a mobilszolgáltatókat, amely pontosan a szabad verseny keretfeltételeit lenne hivatott meghatározni. A mobilcégek értelemszerűen tiltakoznak, a Miniszterelnöki Hivatalban ezzel szemben úgy állítják be a dolgot, hogy a módosítás a 2002. januári piacnyitást szolgálja. Érvelésük szerint akkortól a vezetékes telefonszolgáltatók mondhatják majd meg, mennyit számláznak a telefon-előfizetőknek a mobiltelefon-hálózatokba irányuló hívásokért. Ráadásul a Rogán-javaslat azt is szabályozza, hogy ebből a díjból a mobilcégeket mennyi illeti majd meg (miként Dániában, Nagy Britanniában, Svédországban, Ausztriában és hamarosan Franciaországban is az árhatóság határozza meg ezt az összeget). A jövőre várható helyzet világos és egyértelmű, minden szolgáltató ura lesz saját tarifáinak. Üdvözlendő az is, hogy akkortól árhatóság védi mindkét szolgáltatói csoport – és persze a fogyasztók – érdekeit. Ami viszont csak a hatalom arroganciájaként fogható fel, hogy az év második felére – mintegy búcsúajándékként -, beavatkozik a már liberalizált piacba. Lett volna elegánsabb megoldás is a „telhetetlen mobilosok” megregulázására: a kormány fordulhatott volna a versenyhivatalhoz is.
