– tudja ezt minden józan ember, mégis minden magyar kormány ódzkodik tőle#<#. Az Orbán-kormány lehetne az első, amely, már tartós gazdasági növekedéssel a háta mögött, érzékelhető adókönynyítésre szánhatná el magát. Ezzel - számos jótékony hatása mellett - maga is aktívan hozzájárulhatna az infláció fékezéséhez, s tovább mérséklődhetne az állami újraelosztás mértéke.
Sajátos színjátéknak lehettünk tanúi a minap, amikor a Fidesztől nem kifejezetten távol álló Demján Sándor VOSZ-színekben felvetette az ötletet, miszerint az általános forgalmi adó kulcsát három éven át, évente 3 százalékponttal kellene lejjebb vinni. (Arról már kevés szó esett a híradásokban, hogy ez esetben – értelemszerűen – a mai kedvezményes kulcsot pedig emelni vagy eltörölni kellene.)
A felvetést a Fidesztől szintén nem kifejezetten távol álló Varga Mihály pénzügyminiszter azzal ütötte el, hogy az szétfeszítené a kétéves költségvetés kereteit, s bizonytalanságot vinne az amúgy kiszámítható adórendszerbe, ám 2003-tól lehetőséget lát az áfa 14-16 százalékra való leszállítására.
A kétéves költségvetés “megnyitása” nyilvánvaló politikai nonszensz: a kormánypárti többség bizonytalan, a költségvetési törvény módosítása pedig ismét alkupozícióba hozná a kisgazdákat. A kormányfőtől nem áll távol az adócsökkentés gondolata – a még Járai Zsigmond pénzügyminisztersége idején kezdeményezett adóreformnak ez is része lett volna -, nem a miniszterelnökön múlott, hogy az előterjesztés elvetélt.
Teszt-lufikat látunk arra, miként reagálnak egyes csoportok egy-egy felvetésre. Most az adócsökkentésre, amivel egyébként Amerikában választásokat is lehet nyerni.
Nosza, ebben tessék versenyezni!
