Őfelsége, az egyik ománi sah hónapokig volt kénytelen várakozni, amíg aprólékos kézimunkával elkészült az általa rendelt étkészlet Herenden. Ezen azonban a vevők nem lepődnek meg, hiszen a Veszprém melletti falu 175 éve létesült porcelánmanufaktúrájának portékáit világszerte az első luxustermékek között emlegetik. Herend mai sikerének titka még az alapítást követő első évekre nyúlik vissza (lásd külön írásunkat az 50 oldalon). Somogyi Róbert marketing- és értékesítési igazgató szerint a cég az indításkori jó termékpozicionálás mellett annak köszönheti mai előkelő helyezését a luxusporcelán gyártók között, hogy a főúri stílust követő stratégia mellett kisebb-nagyobb kitérőkkel mindig kitartott.
A stratégia egyik legfontosabb eleme a manufaktúra jelleg fenntartása. Herenden az anyag préselését kivéve – ez kézügyességet nem, csak óriási fizikai erőt igényel – ma is kézzel végzik a munkát. Egyedileg formáznak és festenek minden egyes darabot. Étkészletekből három – természetesen nem egyforma, csak hasonló stílusjegyeket mutató – kollekciójuk van: a tobzódó szín- és formavilágú, dúsan aranyozott Majestic, a nagypolgári, arisztokrata világ hangulatát idéző Golden Age, melybe a Viktoria is tartozik, és a könnyedebb, fiatalosabb Young Forever. Persze ezekből sem gyártanak nagy szériákat – ma is meghatározó a megrendelésre történő gyártás, ugyanúgy, mint az alapításkor. Az egyéni megrendelőknek pedig hosszan kell várakozni az áhított termékre.
A manufaktúra jelleget tartották szem előtt a gyár privatizációjánál is. Herend a dolgozói részvénytulajdonlás kevés sikeres példái közé tartozik Magyarországon. 1993-ban a részvények 75 százalékát az MRP szervezet vásárolhatta meg, míg a maradék 25 százalék plusz egy szavazatnyi részvény az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. tulajdonában maradt. Ez utóbbi csomag a máig érvényes koncepció szerint tartósan állami tulajdon. A részvénytársaság zártkörű, azaz részvénnyel az államon kívül csak aktív dolgozók és a gyár nyugdíjasai rendelkezhetnek. “A kilépőktől, illetve az esetleges örökösöktől a társaság a saját tőke értékét tükröző árfolyamon visszavásárolja a részvényeket” – tájékoztat Vajai László kontrolling vezető. Igaz, ez a tulajdonosi szerkezet megnehezíti némiképp a döntéshozatalt, hiszen a részvények 50 százaléka 1800 embernél van, akik aktívan részt is vesznek a közgyűléseken, de összhangban áll a manufaktúra jelleggel. A dolgozói tulajdonlás lehetetlenné teszi a nagy múltú gyár részvényeinek felvásárlását és biztosítja a stratégia melletti kitartást is. “Márpedig luxusmárkáknál, szemben az innovatív vállalkozásokkal, a stratégia változatlansága kifejezetten előny” – hívja fel a figyelmet Somogyi Róbert.
Az exkluzivitás tükröződik a cég kereskedelmi politikájában is. Belföldön kizárólag saját márkabolt hálózatokon keresztül forgalmaznak, ugyanis az eredetiség és a megfelelő környezet csak így garantálható. Tavaly a herendi termékeknek több mint 70 százaléka külföldön talált vevőre. Vélhetően a 9 hazai márkabolt termékeinek is jelentős része külföldi vásárlókhoz kerül. Külföldön korábban főképp direkt kiszállítások és exkluzív képviseletek útján értékesítették termékeiket, de az utóbbi években néhány saját üzletet is nyitottak. Ezek a porcelánok eleganciáját kiemelő megfelelő környezetben, többnyire elegáns szállodákban nyíltak. Tavaly 58 országba értékesítettek herendi porcelánokat, legnagyobb piacaik az Egyesült Államok, Japán és Olaszország. Amerikában a herendi a legismertebb porcelánmárkák közé tartozik. Somogyi Róbert szerint a luxusporcelánok ottani piacának 70-80 százaléka az övék. Az Egyesült Államokban a hatvanas évektől kezdődött Herend ismertsége, sikere elsősorban az akkori nagykereskedő hozzáértésén és elkötelezettségén múlott. “Igaz, akkor még az ára is jóval a jelenlegi szint alatt volt a termékeinknek” – teszi hozzá Somogyi Róbert.
Érdekes módon a herendi márka elismertsége ma külföldön nagyobb, mint Magyarországon. (Az aukciókat lebonyolító itthoni galériák inkább a Zsolnay termékeket keresik, igaz, ez utóbbi gyár fénykora éppen az előző századfordulóra esett, s porcelánjai a ma keresett art deco és szecesszió jellegzetes képviselői.) A külföldi ismertség növelését segíti az Európai Porcelánmanufaktúrák Közössége is, amelybe Herend mellett Németországból Ludwigsburg, a drezdai Meissen és a berlini KPM, továbbá a bécsi Augarten és a párizsi Sévres cég tartozik. A csoportosulás célja a kézműves úton előállított luxusporcelán kultúrájának népszerűsítése, alapvetően kölcsönös kiállítások útján.
Fehér aranyAz eredetileg Kínából származó porcelán évszázadokig csak a fejedelmi udvarok dísze volt, melynek értéke az arannyal vetekedett. A hófehér, áttetsző, vékony porcelán alapanyaga Kínában egyszerűen bányászható, Európában azonban “ki kellett keverni” ezt az anyagot. Sokáig kísérleteztek vele, amíg egy alkimistának, a német Jochann Friedrich Böttgernek 1708-ban Drezdában sikerült a kínait megközelítő minőségű porcelánt előállítania. Ezt követően még több mint egy évszázadig a főúri kastélyok díszei maradtak az európai, szinte kizárólag uralkodók által alapított és monopóliumokkal felruházott manufaktúrákban előállított porcelánok. Nyugat-Európában is csak a XIX. század második felében kezdett elterjedni a polgárság körében a korábban fehér aranynak is nevezett termék. Ekkor azonban a porcelánok “design-ja” is megváltozott, alkalmazkodott a polgári ízléshez. A herendi manufaktúrát a nemzetközi trenddel ellentétben egy polgár, Stingl Vince alapította és egy másik polgár, Fischer Mór virágoztatta föl az 1840-es és 1850-es években. Abban az időszakban, amikor nálunk is megindult a polgári fejlődés, a Herendi Porcelánmanufaktúra megrendelőit elsősorban azok a főúri házak alkották, akik meglévő kínai vagy európai porcelán készletük összetört, elveszett darabjait kívánták pótolni. Herenden tehát eleinte egyetlen eredeti darab sem készült, kizárólag másolatok, de azok mesterfokon. A néhány évtizeddel korábbi főúri stílusú termékek másolását annyira tökélyre vitték, hogy azokat szinte meg sem lehetett volna különböztetni az eredeti termékektől, ha nem jelölte volna mindegyik készítésének helyét a Herendi márkajegy. A manufaktúra ehhez a főúri stílushoz akkor is ragaszkodott, amikor a XIX. század második felében tömegesen jelentek meg Európában az olcsóbb és inkább a polgári ízlésvilágot tükröző porcelánok. A főúri stílust követő herendi stratégia mégis sikeres volt, amit a világkiállításokon sorozatosan elnyert díjak is mutatnak. Ezek közül talán a leghíresebb az 1851-es Londoni Világkiállításon a lepkés-virágos kollekcióval nyert első díj volt. Viktória angol királynő is rendelt a készletből a windsori kastély számára. A kollekciót, ami ma is a legkeresettebbek közé tartozik, azóta is Viktóriaként emlegetik.
A jövőben jelentős változtatásokat Herend nem tervez, bővíteni kívánják azonban bolthálózatukat, ez ugyanis szinte az egyetlen garancia arra, hogy vevőik valóban herendi termékekhez jussanak. A cég az elmúlt években több milliárd forintos beruházással korszerűsítette meglévő épületeit, illetve mini manufaktúrának, étteremnek, kávézónak, márkaboltnak helyet adó új épületegyüttest épített. Ezek a beruházások nem titkoltan az imázs-építést szolgálják. A gyártási folyamat bemutatása ugyanis hozzátartozik a márka által megkívánt hitelesség fenntartásához, és egy elegáns étterem nyitása is logikus lépés egy főként étkészleteket forgalmazó cégtől.
A Herendi Porcelánmanufaktúra pénzügyi szemmel nézve is sikeres vállalkozás. Amint azt Vajai László kontrolling vezető elmondta, a privatizáció idején 1,2 milliárdos saját tőke értéke mára meghaladja az 5 milliárdot, miközben – a saját erőből finanszírozott beruházások mellett – az adózott eredmény 20-30 százalékát osztalékként kifizették.
Herend kiváló példa arra, hogy hazai termékek is lehetnek világmárkák. A gyár már indulásakor sem számított a high tech szektorba, de olyan piacot talált, mely 175 éve garantálja fennmaradását.
