tett a vállalatvezetőknek a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdasági Évnyitó című rendezvényén a kormányfő. Orbán Viktor mindarról szólt, ami Vigadó-beli évértékelő beszédéből kimaradt.#<# Imponálóan konkrétan, összeszedetten és árnyaltan szögezte le azokat az elveket, amelyek mentén elképzelhetőnek tartja a szövetséget a vállalati szférával. Ezek szerint a gazdaság torz szerkezete miatt az államnak a kis- és közepes vállalkozásokat kell támogatnia; a magyar gazdaság teljesítőképessége már elérte azt a szintet, amikor ezt meg is teheti, ennek érdekében dolgozták ki a Széchenyi-tervet. Mindez nem jelenti a külföldi befektetők háttérbe szorítását, akikre a jövőben is számít a kormány. Továbbá: a magyar gazdaságot mára döntően a magántulajdon jellemzi, így a "privatizáció" kifejezést egyszer és mindenkorra törölni kívánja a kormány saját szótárból, ami viszont nem jelenti azt, hogy adott esetben ne lehetne állami vagyont eladni. Eljött továbbá az ideje annak, hogy az államot ne ellenségként kezeljék a vállalkozók, hanem szövetségre lépjenek vele, s végül, de nem utolsósorban az önkéntes kamarai rendszerrel létrejött a vállalati szféra legitim képviselete, amellyel már a kormány is kész együttműködni. A precedens nélküli rendezvényen kérdező vállalatvezetők zömében a miniszterelnök felvetéseinél földhözragadtabb kérdésekkel ostromolták a kormányfőt, valamint az oldalán megjelent gazdasági és pénzügyminisztert. Gyakorlatias problémáik határt szabnak az együttműködésnek. Pedig az üzleti szférát képviselő szervezeteknek elemi érdekük, hogy elfogadják a kormányfő együttműködési javaslatát. De nem csupán a szűken vett érdek, hanem a felelősség is ezt diktálja, amely minden komoly vállalatvezetőre kötelezettséget ró mindenekelőtt saját cége alkalmazottai, végső soron azonban a nagyobb társadalmi közösség iránt is. Az együttműködés célja a gazdálkodási környezet javítása lehet – ez a viszony azonban szövetséggé aligha nőheti ki magát. Legalábbis addig nem, ameddig a miniszterelnöki világképben az államnak és az állami újraelosztásnak ilyen meghatározó szerep jut. Az adók és a járulékok csökkentése, a bürokrácia és a korrupció visszaszorítása, a jogbiztonság fokozása, az átlátható és kiszámítható gazdaságpolitikai döntések érdekében alighanem minden vállalatvezető szívesebben kötne szövetséget.
