a mundér becsületét. Viselkedésük, legalábbis első ránézésre, ezt a látszatot kelti.#<# A Postabank egykori könyvvizsgálóinak perbe fogása kapcsán kézenfekvő lenne, hogy a sajtót elárasszák a szakma neves és kevéssé ismert képviselőinek nyilatkozatai, kiállva a bíróság előtt megtámadott auditorok mellett. Ám a könyvvizsgálók hallgatnak. A vájt fülűek számára azonban ez nagyon is beszédes lehet: a szakma kivívott jó hírnevének féltésére utal. Hiszen például az egyszer már auditori ellenjegyzéssel ellátott 1997-es postabanki mérlegbeszámoló utólag olyan erős korrekcióra szorult, amilyen mértékű tévedést egyetlen épeszű szakember sem próbál mentegetni. De a munkájukat korrektül végzők védelmében nem tehetik ennek az ellenkezőjét sem: a könyvvizsgálóknak saját fészkükbe csúfítani nemcsak illetlen, de önpusztító lépés is volna, hiszen a bírálat következményei az egész szakmára hullhatnának vissza. Véleményük visszatartása persze kellő önfegyelmet igényel, hiszen vannak olyanok szép számmal, akik hosszú éveken át magukban bosszankodtak, amikor zsíros állami megrendelésektől estek el. Most nyugodtan kiengedhetnék a gőzt. Az is igaz persze, hogy volt mivel csillapítaniuk mérgüket. Többeknek is az volt az érzése ugyanis, hogy néhány megbízáshoz túlzottan is szoros politikai kapcsolatokat kellett volna ápolniuk, s tartottak tőle, adott alkalommal esetleg arra kérték volna őket, hogy tekintsenek el a tisztességes munka zálogát jelentő nemzetközi szabványok maradéktalan alkalmazásától. Az ilyen helyzeteket pedig a komoly cégek úgyis kategorikusan elutasították volna. Többéves ingerült hallgatás után pedig most már valóban hiba lenne felelőtlen kijelentésekbe bocsátkozniuk. A munkájukat körültekintően és becsületesen végző auditorok érdekét inkább szolgálja az, ha megvárják a bírósági vizsgálat eredményét. A szakma néhány képviselőjének munkáját – persze nem megfeledkezve az egykori menedzsment tevékenységéről – ítélje meg egy kívülálló független szem, derüljön ki, volt-e valóságalapja a hanyag teljesítésről szóló korábbi felvetéseknek, a külvilág pedig vonja le maga a tanulságokat.
