minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve; Ferenc Józsefet idéző beszédet tartott Mádl Ferenc köztársasági elnök a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) múlt heti közgyűlésén, amikor is a magyarországi érdekegyeztetés minőségét dicsérte. Ezt nem állhatta meg szó nélkül az eddig igencsak diplomatikusnak ismert Széles Gábor, régi-új elnök, aki pontosan azt a kritikát fogalmazta meg – például a Figyelő múlt heti számában is -, hogy nem működik a társadalmi párbeszéd.
A munkáltatók és a szakszervezetek közötti viszony helyzetükből adódóan mindig feszült, ám most nem arról van szó, hogy a két szemben álló fél nem találná meg a közös hangot. Véleményük a kormánynál talál süket fülekre, annál a kormánynál, amely eddigi több mint kétéves ténykedése során számos esetben drasztikusan avatkozott be a munka világának egyeztetéseibe. A politika agilitására tulajdonképpen szükség volt (de itt alkalmazhatnánk a létige több alakját is), hiszen 1990 óta nem sikerült áttörést elérni az érdekegyeztetésben. Miközben a munkavállalói és a munkaadói szervezetek – amelyek legitimitása enyhén szólva is kérdéses – az adótörvényeket és a mindenkori költségvetést bírálták felül, addig kollektív szerződéses viszonyt csak a munkavállalók 30 százaléka tudott kötni. Az Európai Unióban ezzel szemben a gazdasági élet 80 százalékában élnek ilyen megállapodások munkavállalók és munkáltatók között.
Azt tehát felelős munkaadó vagy szakszervezeti vezető nem állíthatja, hogy 1998 előtt minden jól működött volna. Vitathatatlan azonban, hogy azóta romlott a helyzet. Az Érdekegyeztető Tanácsot két fórum váltotta fel: a Gazdasági Tanács – amelyben a hagyományos szervezetek mellett a gazdaság más szereplőinek képviselői is részt vehetnek – csak konzultációs joggal bír, de még így is a korábban ígért évenkénti két alkalomnál ritkábban hívják össze. Az Országos Munkaügyi Tanács tart ugyan üléseket – plenáris és bizottsági szinten egyaránt – , ám a kormány azzal, hogy a minimálbért a munkaadók és a szakszervezetek feje felett döntötte el, elvette e testület legitimitásának utolsó látszatát is.
Az együttműködés a kormány és a két oldal között nem működik, de a szakszervezetek visszafogottsága a minimálbér kérdésében mutatja, hogy a munka világában a párbeszédet az egymásrautaltság motiválja. Ezt fel kell ismernie a kormánynak, ha a brüsszeli kritikákat – amelyek például az idei országjelentésben egyértelműen megfogalmazódtak – nem is akarja komolyan venni. A helyzet azonban az, hogy munkáltatók és szakszervezetek már integrálódtak az európai érdekegyeztetésbe, s az ország belépése az unióba megköveteli az érdekegyeztetési gyakorlat átvételét a kormánytól is.
Ez nyilván világos a Miniszterelnöki Hivatal illetékesei számára is – a kérdés az, miként és mikor valósítják meg Magyarországon a Brüsszelben bevált módszereket. Tanácsként csak azt lehet mondani: minél előbb sort kell erre keríteni, mégpedig úgy, hogy a valódi legitimitás döntsön arról, mely szervezet képviselheti az oldalak érdekeit.
