Ha akadt olyan kérdés, amely a mindig kiiegyensúlyozott és diplomatikus Kovács László MSZP-elnököt kihozta sodrából, akkor a Németh Miklós 22 kofferjére vonatkozott. Az ex-miniszterelnök Londonból hazatérve ugyanis azzal tért ki az újságírók elől, akik arról faggatták, mikor találkozik a szocialista pártelnökkel, hogy előbb ki kell csomagolnia. A média szemfüles munkatársai, látván, hogy a szocialista csúcs csak nem akar összejönni, azt a kérdést szegezték Kovácsnak: szerinte meddig tarthat a kipakolás.
A találkozó azóta persze megvalósult, de a szocialista párt egyik legkihegyezettebb kérdése a mai napig az, milyen szerep jut majd Némethnek. A Londonból hazatért ex-miniszterelnök kevesebb pozitív reakciót váltott ki, mint azt hívei remélték. “Ehhez még az is hozzájön, hogy az ex-kormányfő láthatóan idegenül mozog a mai magyar politikai parketten” – mutat rá Fricz Tamás, az MTA Politikatudományi Intézetének munkatársa, aki szerint Németh ma már csak illúzió. Nyelvezete a nyolcvanas évek végét idézi, s eddigi fellépései azt mutatják, hogy a tíz évig tartó “absztinencia” nem dolgozható le egyik napról a másikra. Mindez persze nem azt jelenti, hogy az MSZP-ben minden fontos kérdés eldőlt volna. “Éppen ellenkezőleg, az igazi harc még csak most kezdődik, s 2001 közepéig biztosan elhúzódik” – véli Fricz, aki szerint a hét végi tisztújító kongresszus az elszalasztott lehetőségek kongresszusa lesz a szocialistáknál.
Kovács mindenesetre most erősen tartja kezében a gyeplőt, de tény, hogy ez rengeteg kompromisszumot követelt meg tőle. És egyáltalán nem biztos, hogy azok kifizetődőnek bizonyulnak majd. Így például külön Németh Miklós számára találták ki a párt elnökhelyettesi posztját, ám ő – minthogy a miniszterelnök-jelölti kérdésben nem tudott zöldágra vergődni Kováccsal – egyszerűen nem akar funkciót ellátni az MSZP-ben. A tisztségre így ketten pályáznak: Szili Katalin – a Kovács számára szimpatikusabb jelölt -, s a ki tudja hányadszor “feltámadó” Nagy Sándor. Ha az elnökhelyettesi posztot Szili nyeri el, akkor Nagy “beérné” a frakcióvezetőséggel; a befolyásos szocialista platform már lobbizik is ezért a megoldásért.
Ennél is problematikusabb azonban, hogy a kongresszus számára elfogadásra ajánlott 15 éves távlati program híján van minden karakternek. Ez is a taktikai lavírozgatás következménye – jegyzi meg Fricz. Szerinte már az is sokat elárul, hogy Kovács a 74 éves Vitányi Iván kezébe tette le a program összeállítását. Viszont ez a képlékeny program leképezi az egész társadalom, de mindenekelőtt az MSZP áramlatainak igényét.
A gazdaság viszont az anyag legutolsó részében kapott helyet, s az ott olvashatók nem mutatnak lényegesebb eltérést attól, amit más pártok mondanak a gazdaságról. Ezzel a megállapítással Akar László, a GKI Gazdaságkutató Rt. vezérigazgatója, aki szerzőként vett részt ebben a munkában, nem ért egyet. Szerinte jól látható az MSZP súlypontozása a 15 éves programból is, s az a politikai ellenfelek dokumentumaitól és cselekedeteitől egyaránt jelentősen eltér. A reálbérek gyorsabb, a GDP-növekedéssel párhuzamos emelkedését irányozza elő, a közszféra felzárkóztatására is hangsúlyt helyeznek a szocialisták, továbbá az intézményi reformok terén is elszántabbak a Fidesznél. Ráadásul nem veszik természetes adottságnak a fenntartható növekedést a távlati programban: el kell gondolkozni azon, hogy a magyar gazdaság fundamentálisan átalakuljon, hogy “legyen mit elosztani a jövőben is” – mondja Akar, aki szerint túlzó leegyszerűsítés az MSZP-t osztogatásban jeleskedő pártnak nevezni.
Azzal azonban egyetért a Horn-kormány pénzügyi államtitkára is, hogy ebből a programból konkrétumok nem olvashatók ki. “Lehet azon vitatkozni, helyes volt-e előbb a távlati elképzelésekkel előállni, de hamarosan elkészül a választási program is” – ígéri Akar. Kérdés, abban lesz-e lehetőség markáns, egyes pártbeli csoportok érdekeit sértő gazdaságpolitikai állásfoglalásokra. A párt közgazdasági tagozata például nem volt elég erős, hogy részt vegyen a 15 éves program kidolgozásában, így most lehet találgatni, delegálhat-e majd szakértőket az akcióterv szerzőgárdájába. A párt technokratái – akik kormányzati szerepet készségesen vállalnak – most éppen pénzt keresnek, és nem vesznek részt a belső harcokban. Ha rájuk bízzák a választási program gazdaságpolitikai részének kidolgozását, akkor az talán tetszetős lesz mind az üzleti szférának, mind a választóknak, szakadék alakulhat ki köztük és a párt tisztségviselői között.
Egy biztos: az MSZP legmarkánsabb politikusa nem vesz részt sem az egyik, sem a másik szocialista program kidolgozásában. Békesi László megunta a huzavonát, s az SZDSZ gazdasági programját írta meg… –
