Viktor Csernomirgyin egykori orosz miiniszterelnök, egyik utolsó lépéseként, 1998 februárjában aláírt egy állami szerződést, amelynek értelmében a moszkvai székhelyű Sztrojtranszgaz több millió dolláros üzletet nyert el. A megbízás gázvezeték-építésre szólt Oroszország különböző régióiban.
Figyelemre méltó választás. A Sztrojtranszgaz első alelnöke és a cég részvényei 6 százalékának a tulajdonosa ugyanis nem más, mint az ex-miniszterelnök fia, Vitalij. A cég maga pedig a hatalmas orosz gázipari konglomerátum, a Gazprom egyik leányvállalata. Az idősebb Csernomirgyin 1992-es kormányba kerülését megelőzően a Gazprom elnöki székében ült. Nem sokkal a szóban forgó szerződés aláírása után pedig ismét a Gazprom élére vonult vissza a kormányfői posztról.
Az emberben óhatatlanul felmerülnek bizonyos kérdések. Ám az elmúlt években, ahogyan Oroszország nagy lármával nyomult a piacgazdaság felé, egy sor fejleményre vetült rá a gyanú árnyéka. Ezen belül arra is bőven akadt példa, hogy a Gazprom vezetését vádolták meg a legkülönbözőbb visszaélésekkel. Rajtakapni mindazonáltal sosem tudták őket: a Gazprom, amelyet Csernomirgyin minden politikai befolyását latba vetve védelmezett, éveken át sérthetetlennek tűnt. A bennfentes ügyletekről szóló történetek most annál nagyobb hullámokat vetnek. Ahogyan az igazgatótanácsba a régiek helyére az elődeiknél nagyobb felelősségérzetű új tagok kerültek, továbbá egyre erősödött a részvényesek felháborodása, s mind több dokumentum került napvilágra, Oroszország legnagyobb vállalata annál kevésbé térhetett ki a szigorú vizsgálatsorozat elől.
CSALÁDI ÜGYLETEK. A döntő mozzanat az, hogy Vlagyimir Putyin elnök elszánta magát a mamutcég kormányzati ellenőrzésének a megszigorítására. Végtére is a Gazprom az elmúlt években már olyan hatalmas politikai befolyásra tett szert, hogy az egész országban csak úgy emlegették: “állam az államban”. Putyin egyben “nagytakarítást” is végezhet a 38 százalékban az állam tulajdonában lévő cégnél, hogy így készítse elő azt egy gyökeres átalakításra. E cél elérése érdekében az egyik első – egyébiránt máris napirenden szereplő – lépés, hogy megtörik a Gazprom monopóliumát a gázvezetékek üzemeltetésében.
Egy ilyen merész reform igencsak jelentős előrelépés lenne azon az úton, amelyen Putyin elindult, hogy ígéretéhez híven rendbe szedje az orosz gazdaságot. Amellett a hatalmas vagyon mellett, amin a Gazprom ül, eltörpül a Putyin-adminisztráció korábban célba vett oligarchák minden “kincse”. Még Borisz Berezovszkijé is, akit a szövetségi ügyészek éppen azzal fenyegetnek, hogy sikkasztásért vádat emelnek ellene egy olyan ügyben, amelynek szálai az Aeroflothoz, a nemzeti légitársasághoz vezetnek. “A kormányt határozottan aggasztja annak a lehetősége, hogy netán értékes vagyonrészeket áramoltattak ki a Gazpromból. Az eddigi totális passzivitásnak vége” – összegzi a helyzetet Oleg Vjugin, Putyin reformterveinek egyik kidolgozója.
Mindezek nyomán a hivatalos Moszkva leginkább egy felbolydult darázsfészekre hasonlít, ahogyan mind több és több információ szivárog ki azokról a kétes ügyletekről, amelyek a Gazpromnál zajlottak, midőn Viktor Csernomirgyin Borisz Jelcin miniszterelnöke volt, illetve miután visszatért a céghez. A legkínosabb vádpont szerint a társaság vezetői messze a piaci érték alatt juttattak vagyonrészeket és cégrészvényeket a rokonaiknak és más, a belső körhöz tartozó személyeknek, továbbá állítólag pusztán “szerelemből” fölöttébb előnytelen szerződéseket kötöttek egyes, a csoporthoz kötődő vállalatokkal. A társaság illetékesei tagadják, hogy bármi törvénybe ütköző dolgot követtek volna el. Csakhogy a hatóságok számos vádpontban beható nyomozást folytatnak. A Business Week által megszerzett dokumentumok arról tanúskodnak, hogy bennfentes megállapodások köttettek a Gazprom és a Sztrojtranszgaz között; kiderül továbbá belőlük, hogy a Gazprom egyik felső vezetője részvénytulajdonos egy induló gázipari cégben, az Itera-csoportban.
“FILLÉRES” AJÁNDÉKOK. Az állami megbízást elnyerő Sztrojtranszgaz története “kicsiben” mindazokat a húzásokat felvonultatja, amelyekért a Gazpromot össztűz alá vették. Az oroszországi szövetségi értékpapír-piaci bizottság (FKCB) adatai szerint a gázvezeték-építő cég részvényesei között nem csupán Vitalij Csernomirgyin található meg, hanem ott van a listán a bátyja, Andrej is, valamint Tatyjana Gyedikova, a Gazprom vezérigazgatójának, Rem Vjahirevnek a lánya. Arngolt Bekker, a Sztrojtranszgaz elnöke tagja a Gazprom igazgatótanácsának. A papírok szerint a Gazprom vezetői és rokonaik legalább 60 százalékban tulajdonosai a Sztojtranszgaznak. A cég könyveiben jelenleg 1,2 milliárd dollárnyi megrendelés szerepel, s annak több mint 80 százaléka a Gazpromtól származik. A legkáprázatosabb ajándék azonban alighanem az a 4,83 százalékos részvénycsomag, amelyet az óriáscég az FKCB adatai szerint 1995-ben adott át a Sztrojtranszgaznak. A Gazprom mindössze 2,5 millió dollárt számlázott a papírokért, amelyek piaci értéke az egyik moszkvai brókerház adatai szerint akkoriban legalább 80 millió dollár volt. Az FKCB jelenleg vizsgálja azokat az eseteket, amelyekben vagyonrészek kerültek át a Gazpromtól a Sztrojtranszgazhoz, s amelyek során a feltételezések szerint megsértették a bennfentes ügyleteket tiltó törvényt.
Egy másik vádpont azokra a részvényvásárlásokra tér ki, amelyek a Gazprom és a moszkvai székhelyű, magánkézben lévő Itera-csoport között zajlottak. Az elmúlt három évben az Itera egy meredeken felfelé ívelő pályát futott be, és mára a világ negyedik legjelentősebb gáztartalékával rendelkezik, miközben a Gazprom változatlanul őrzi első helyét. Mindez sokaknak csalt kétkedő ráncokat a homlokára, az Itera ugyanis túlnyomórészt a Gazpromtól jutott lelőhelyekhez.
A kormányzat felkérte a törvényhozás számvevő bizottságát, hogy még az idei esztendő vége előtt vizsgálja ki a két cég közötti, feltehetőleg törvénytelen ügyleteket. A hatóságok a Gazprom ügyeit firtató vizsgálatok egyikét már át is utalták az ügyészi hivatal hatáskörébe, amely tovább folytatja a nyomozást, immár azért, hogy kellő bizonyítékot gyűjtsön egy esetleges vádemeléshez.
TAGADNAK. Vlagyimir Martinyenko, az Itera alelnöke a Business Weeknek nyilatkozva mindezek ellenére védelmébe vette cége Gazpromhoz fűződő kapcsolatát. “A Gazprom semmit sem ad ingyen az Iterának” – hangoztatja Martinyenko. Szavai szerint az Itera piaci árat fizetett azért, hogy hozzáférhetett az óriáscég gázvezetékeihez, az állam pedig áldását adta azokra az ügyletekre, amelyekben a cég Gazprom-vagyonrészeket szerzett meg. Egyben határozottan állítja, hogy a Gazprom egyetlen igazgatójának sincs személyes tulajdonrésze az Iterában.
A Business Week azonban hozzájutott több olyan dokumentumhoz, amelyek alighanem az első közvetlen bizonyítékul szolgálnak Viktor Brjanszkih, a Gazprom egyik igazgatója és az Itera kapcsolatáról. Brjanszkih a főrészvényese a Lanka Promkomplekt nevű vállalatnak. Ez a cég az Iteráéval azonos moszkvai cím alatt van bejegyezve, s részben olyan vállalatok a tulajdonosai, amelyek az Iterához kapcsolódnak. A múlt év februárjában a Lanka tekintélyes részt vásárolt a Gazpromhoz tartozó Szibnyeftyegazból, később ezek a részvények az Iteránál kötöttek ki.
A Szibnyeftyegaz-részvények ugyancsak fillérekért cseréltek gazdát. A cég az 1999-es eladás során 1,8 millió dollárra taksálta saját részvénycsomagja értékét – miközben független elemzők sokkal magasabbra, 80 millió dollárra becsülték annak valós piaci árát. Az így elkótyavetyélt papírokból a Lanka mellett jutott a Gazprom felső vezetéséhez tartozó Vjacseszlav Kuznyecovnak és feleségének, valamint egy olyan cégnek is, amelynek két tulajdonosa Rem Vjahirev fia és bátyja.
Brjanszkih egyáltalán nem nyilatkozik, az Itera élén álló Martinyenko azonban továbbra is azt hangoztatja, hogy a Lanka Promkomplektnek semmi köze cégéhez. “Az viszont miért volna baj, hogy egyes Gazprom-vezetők részvényesei az Itera különböző cégeinek?” – kérdez vissza.
A nagy kérdés az, vajon mindezek a kanyargós üzletek miként érintették magát a Gazpromot. Az igencsak szűkmarkúan mért beruházások nyomán a cég termelése előreláthatólag tíz évi mélypontra esik vissza az idén. A társaság az elmúlt két évben összesen 10 milliárd dolláros veszteséget könyvelt el. Hiába rúgnak 15,4 milliárd dollárra az eladások és hiába rendelkezik 40 milliárd dollárnyi gáztartalékkal, a Gazprom piaci kapitalizációja mindössze 6,8 milliárd dollár.
Egy másik vád szerint a Gazprom vezetői vélhetően az adómanipuláció eszközével is élnek, hogy vagyonrészeket játszanak át az Iterának. A számvevő bizottság egy minapi jelentése szerint a Gazprom a szibériai Jamal-Nyenyeck körzetben gáz formájában törlesztette az 1998-as és 1999-es adótartozását. A gázt olcsón, ezer köbméterenként 2 dollárért számították be a tartozásba. A körzet választott kormányzója – aki egyben a Gazprom igazgatótanácsának is a tagja – a gázt ugyanezen az alacsony áron adta tovább az Iterának. Utóbbi viszont már a világpiacon értékesítette a gázt – ezer köbméterenként 60 dollárért. A számvevő bizottság szerint az Itera 1,8 milliárd dollárt zsebelt be 1999-ben ilyesfajta manipulációk révén. A számvevő bizottság továbbította megállapításait az ügyészségnek, hogy az szükség esetén kezdje meg a vádemelési eljárást. “Az Itera olyan brutális nyíltsággal rabolta ki a Gazprom részvényeseit, hogy az ember nem hisz a szemének” – írta le Eric Kraus, a moszkvai székhelyű Nikoil Investment brókerház elemzője egy, a Gazpromról szóló, november 2-án kelt jelentésében.
ÚJ SEPRŰ. A Gazprom élére a közelmúltban új igazgatók kerültek, akik elődeiknél sokkal határozottabban igyekeznek rendet teremteni a cég háza táján. Az igazgatótanács éppen a múlt hónapban szavazta meg például azt, hogy a menedzsmentnek meg kell kérnie a testület jóváhagyását, mielőtt bármiféle vagyoneladási ügyletbe bocsátkozna. Ilyen korlátozás mindeddig nem létezett. Borisz Fjodorov Gazprom-igazgató – a Jelcin-adminisztráció egykori pénzügyminisztere – követelésére a cég Itera-kapcsolatait napirendre tűzik az igazgatótanács következő, november végi ülésén. A kormánynak az igazgatótanácsban helyet foglaló képviselői Vjahirev vezérigazgató tiltakozása ellenére támogatták a felvetést – igaz, egyelőre nem tudni, vajon csatlakoznak a kisebbségi részvényeseket képviselő Fjodorovhoz abban a törekvésében is, hogy kierőszakolják a Gazprom valamennyi kétes tranzakciója részleteinek a közzétételét. Annak érdekében, hogy kikényszerítse a vizsgálatokat, Fjodorov november 3-án levelet írt Vjahirevnek – annak másolatát a Business Week is megkapta -, amelyben további információkat kér a Gazprom és az Itera kapcsolatáról, illetve kérdéseket tesz föl a Sztrojtranszgaz részvételéről a Gazprom Blue Stream elnevezésű projektjében. Ez utóbbi egy 3 milliárd dolláros vállalkozás, amelyben a Gazprom és az olasz ENI egyenrangú partnerekként érdekeltek, s az a célja, hogy gázvezeték-összeköttetést létesítsenek Oroszország fekete-tengeri partjaitól a török partokig. A Sztrojtranszgaz 1998-ban nyerte el a megbízást a vezeték első szakaszának megépítésére. Fjodorov arra kíváncsi, vajon a szerződéskötést megelőzte-e a rivális ajánlatok korrekt versenyeztetése. A Sztrojtranszgaz azt állítja, hogy ez a megbízás, akárcsak az összes többi, nyilvános pályázat nyomán született.
PUTYIN ESÉLYE. A teljes igazság kedvéért mondjuk el, hogy a Gazpromnak korántsem minden problémája a saját bűne. A teljesítményére régóta rányomta a bélyegét az állami beavatkozás, hiszen a kormányzat rendre arra kényszerítette a céget, hogy a belföldi gázárakat alacsonyan tartva szubvencionálja a gazdaság többi részét. A Gazpromot egyúttal abban is megakadályozták, hogy elzárja a gázcsapot azon nagyvállalatok esetében, amelyek nem tudnak fizetni. A cégen belül szinte mindent elborító bennfentes ügyletek azonban a cinikusok szerint fehéren-feketén azt bizonyítják, hogy Oroszország képtelen a reformra.
Tévedés. A Gazprom egy elavult üzleti stílust jelenít meg, amelyet a haladó felfogású igazgatók és politikacsinálók minden erejükkel igyekeznek megváltoztatni. Putyin azt hangoztatja, hogy nyitott gazdaságot akar kiépíteni, amelyben mind a fogyasztók, mind a befektetők megbízhatnak. Ez az egyetlen esélye.
