OLAJÁR. A tartósan magas, az idén várhatóan barrelenként 31-32 dollár körül stabilizálódó olajár jelentős nyomást gyakorol az inflációra, és ronthatja a növekedési kilátásokat is. A puskaporos közel-keleti fejlemények az olajár további drágulásának irányába mutatnak. A magas ár elsősorban az olajimportőröknél, így Ázsiában és Európában okoz galibát, de megszenvedheti az amerikai konjunktúra is. Az energiahordozó felértékelődése ugyanakkor az OPEC-országok többségének és Oroszországnak átmeneti “aranykort” hoz.
KIFULLAD AZ ÚJ GAZDASÁG. A technológiai részvényindexek világszerte zuhannak, s ennek nyomában csökkennek a vállalati profitok is. A Új Gazdaság fokozatosan egybeolvad a “régivel”. Internetes cégek garmada húzza le a rolót idő előtt – elsősorban Európában. Az Új Gazdaság világgazdasági korrekciója a globális konjunktúrára is negatív hatással lehet.
AZ EURÓ VISSZACSÚSZÁSA. Az euró immár 40 százalékos értékvesztése a dollárral szemben a közös valuta 1999. januári startja óta nem magyarázható csak a gazdasági fundamentumokkal. Az euró-zónában tapasztalható politikai bizonytalanságok miatt tovább erősödhet a dollár. Ez az exportot serkentő hatás ellenére sem érdeke ma már az európai vállalatok túlnyomó többségének, mivel az euró-övezeten belüli eladásaik így jelentősen csökkennek. A túl erős dollár az amerikai gazdaságnak sem érdeke a tetemes fizetési mérleghiány miatt.
Többször interveniálni kényszerült
