Lassan úgy érezhetik magukat a Mol vezetői, mint 1849 tavaszán a magyar csapatok főparancsnokaként Görgey Artúr, akinek az egyik oldalon az oroszokkal, a másikon az osztrákokkal kellett megküzdenie. A magyar olajtársaságot célba vevő Gazprommal szemben ugyan sikerült megnyerniük egy csatát, de rögtön ezt követően beszállt a harcba az OMV is. A Mosonyi György vezette menedzsment helyzete pillanatnyilag annyiban is hasonlít Görgeyéhez, hogy a kormány ezúttal is csak verbálisan van velük. Ahogyan Kossuth és Görgey között sem volt éppen tökéletes az összhang, úgy Orbán és a Mol-vezetés sem jut közös nevezőre a legfontosabb kérdésben, a gázár ügyében.
Az elemzők mindenesetre meglepődve figyelik az újabb fejleményeket. Miközben a Mol és a Gazprom között éles verseny bontakozott ki a TVK-részvények további 25 százalékának megszerzéséért – legalábbis a szakértők többsége ezzel magyarázza a tiszaújvárosi cég részvényének két hét alatt bekövetkezett több mint 30 százalékos drágulását -, a korábbi piaci prognózisoknak megfelelően (Figyelő, 2000/26. szám) a Mol részvényei is felvásárlási célponttá váltak. Az újabb felvásárlási akcióra múlt kedden és szerdán két rekordméretű önkötés hívta fel a figyelmet, amelyek során a Mol alaptőkéjének több mint 3,5 százaléka fordult meg a virtuális parketten. Először egyesek a Gazpromot sejtették az ügylet mögött, de az ezzel kapcsolatos aggodalmak hamarosan eloszlottak. Az óriáskötések után rövidesen kiderült: az együttműködési készségét már korábban többször is kinyilvánító osztrák olajtársaság, az OMV vásárolja a papírokat. Eltérően a Gazprom magatartásától, az osztrákok rögtön színt vallottak. Közölték, hogy hosszú távú stratégiai befektetés céljából vettek Mol-részvényeket, s a jelenlegi 9 százalék körüli részesedésüket rövid távon nem kívánják 10 százalék fölé emelni. Korrekt és gyors volt tehát a tájékoztatás; az osztrák cég egyébként a bevásárlást a részvények alulértékeltségével és a két regionális olajtársaság közötti együttműködési lehetőségekkel indokolta.
Az azonban még egyáltalán nem világos, hogy pontosan mi volt a célja az osztrák cégnek a múlt heti vásárlással. A Mol Rt. vezetői október 12-én leültek az OMV vezetőivel, s bár a megbeszélések jó hangulatban folytak, a Mosonyi György-Hernádi Zsolt páros nem tudja, miként minősítse a többi tulajdonosnak az új 9 százalékos részvényes akcióját. A Mol éppen ezért arra kérte az OMV-t, hogy a pénteki közgyűlésig írjon alá egy úgynevezett “standstill agreement”-et. Ennek keretében az osztrák cég jogi érvénnyel kötelezné magát, hogy a megállapodás időtartamára nem változtat jelenlegi tulajdonosi pozícióin. Amennyiben ezt a hét folyamán nem hajlandó megtenni a bécsi székhelyű energetikai társaság, akkor a rendkívüli közgyűlésen nem marad más választása a Mol igazgatóságának, mint ellenséges akciónak minősíteni az osztrák előretörést.
A tőzsde ugyanolyan bizonytalan, mint a Mol menedzsmentje, hiszen pár nap alatt több mint 700 forintot, azaz csaknem 15 százalékot zuhant a Mol árfolyama. Elemzők egy része mindezt az árat feltornászó vevő visszavonulásával magyarázza. Hozzá kell tenni, hogy a nemzetközi tőkepiacok helyzete sem volt túlságosan biztató a napokban. Másfelől, miközben folyik a Mol árképzési gyakorlatának kormányzati felülvizsgálata, a miniszterelnök oda nyilatkozott, hogy a gáz árát – tekintettel a lakosság korlátozott teherviselő képességére – az idei gyakorlathoz hasonlóan jövőre sem engedi a kormány az inflációnál nagyobb mértékben, azaz 6 százalékot meghaladóan emelni. Néhány órával ezután a Magyar Nemzeti Bank kiadta a szeptemberi inflációs adatot: az első kilenc hónap áremelkedése, minden korábbi várakozást felülmúlva, meghaladta a 10,3 százalékot. Ez tehát azt jelenti, hogy a Mol a lakossági gáz árát jövőre maximum 6 százalékkal emelheti (a magyar miniszterelnök beszédében nem zárta ki azt, hogy a cég az ipari fogyasztók felé ennél nagyobb mértékű emelést érvényesítsen), miközben a világpiaci árak jóval erőteljesebb drágítást indokolnának, ráadásul az infláció szintje is várhatóan jócskán meghaladja a kormány által számítottat.
KIÚT A GÁZÁR-CSAPDÁBÓL. Annál is inkább van remény a megegyezésre, mert a múlt pénteken befejezte munkáját az a bizottság, amely a gázár-csapdából kivezető utakat kereste. E grémiumnak a kormányzati oldal mellett tagja volt a Mol Rt. is, és Mosonyi György vezérigazgató szerint van lehetőség olyan megoldásra, amely minden fontos érdeket figyelembe vesz. A megoldás kulcsa – mint azt már hónapok óta rebesgetik – a lakossági ár szinten hagyása lenne, míg az ipari fogyasztók felé érvényesíthetné a piaci árakat a Mol. A hazai földgázkitermelés évi 2,8 milliárd tonnás mennyiségéből nagyrészt ki lehetne elégíteni a lakosság 4,2 milliárd tonnás igényét (amelybe beletartozik a távhőszolgáltatás is). Így a Molnak nem keletkezne ezen az üzleten sem vesztesége, ha a többi fogyasztó valódi árat fizet. Ezzel a megoldással tudna élni a Mol – erősíti meg Mosonyi és Hernádi egybehangzóan -, ráadásul a kormány betarthatná az inflációellenes politikájában ígért szintet. Annál is inkább, mert az ipari fogyasztók előreláthatólag nem hárítanák tovább a megnövekedett költségeket. A harmadik szempontként a liberalizációs előkészületeknek is eleget tenne Mosonyi szerint ez a megoldás, hiszen ezzel nem tér le megkezdett útjáról a magyar energiapolitika, amely vállalta, hogy nem kér derogációt az uniós csatlakozást követő időszakra. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Mol visszavonná keresetét, hiszen jelentős veszteségeket szenvedett már el, óránként 20-30 millió forintot.
Piaci megfigyelők szerint az ipari fogyasztók esetében sem várható, hogy egy lépcsőben kellene teljesen áttérniük a piaci árra. Ez ugyanis 100 százalék körüli áremelést jelentene, aminek nagyon rossz az akusztikája. Az is probléma, hogy ez a megoldás – a Mol szerint is – csak bizonyos ideig működhetne, a liberalizáció foka, az EU-csatlakozás és a magyarországi földgázkészletek kimerülése (ez utóbbit 2005-re várja az olajtársaság) behatárolja a lehetőségeket. Akkor pedig egyik napról a másikra kerülne a lakossági fogyasztó abba a helyzetbe, hogy a védett ár helyett piacit kell fizetnie. Vagy pedig a társaság kerül újra a jelenlegi dilemma fogságába.
IDŐNYERŐK. A kompromisszumkeresést támasztja alá az is, hogy a Magyar Energia Hivatal (MEH) is késik a Mol-féle gázár felülvizsgálatra vonatkozó állásfoglalásával. Vágó Attila, a ConCorde vezető elemzője szerint, egyszerűen arról van szó, hogy a kormány időt akar nyerni. Mostanra ugyanis bebizonyosodott, hogy a MEH nyári számításai immár nem tükrözik a valóságot, s a vitában az olajcégnek van igaza. Így a kormányzat csak egyet tehet: megpróbál egyezségre jutni a Mollal.
Hogy az osztrák olajtársaságnak mi a célja a 9 százalékos pakettel, egyelőre nem tudni pontosan. “Az indoklásként felhozott érvek a szorosabb regionális együttműködésről logikusan hangzanak, de kérdés, ekkora részesedés birtokában egyáltalán lesz-e lehetősége az OMV-nek bekerülnie a Mol igazgatóságába” – veti fel a problémát Kun Zsuzsanna, a CA vezető elemzője. Persze a két nemzeti olajtársaság közötti együttműködés racionális lehet, hiszen a két társaság nemzetközi léptékben még együtt is csak a kisebbek közé tartozna. Természetesen az OMV számára a Mol a Slovnafttal együtt vonzó, annak ellenére, hogy a három társaság egymáshoz közeli olajfinomítói (Schwechat, Pozsony, Százhalombatta) közül egyet előbb-utóbb be kell majd zárni.
Ezek sorskérdések a Mol számára, miként azok is, amelyek a pénteki közgyűlésen napirendre kerülnek. Legkevésbé persze a személyi változások, hiszen az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. jelöltjét – kit aranyrészvényével mindenképpen bejuttathat az igazgatóságba – még nem ismeri senki, Csányi Sándor OTP elnök-vezérigazgató pedig várhatóan megkapja a részvényesek támogatását. Sokkal inkább érdekesek az ÁPV Rt. javaslatára bekerült alapszabály-módosítások, amelyek az ellenséges felvásárlást hivatottak megnehezíteni. Bizonyos esetekben sikerült az igazgatóságnak meggyőznie az állami holdingot arról is, hogy vonja vissza ötletét, ez lett a sorsa például annak, amely szavazati súlyok 5 százalékban való maximálását tartalmazta.
Persze a legfontosabb változtatás a gázüzletág kiszervezése, ezért is hívatta össze eredetileg az igazgatóság a közgyűlést. “A leválasztás távolról sem jelenti azt, hogy a cég meg is akarna válni az üzletágtól” – emlékeztet Hernádi, de azt sem rejti véka alá, hogy folyamatosan figyelik a piacot, s elemzik a szóba jöhető vevőket. Ezekből nincs is hiány, hiszen az OMV váratlan aktivizálódása teljesen új helyzetet teremtett.
Az osztrák cég nemcsak a nemzetközi mezőnyben kicsinek számító mérete miatt van növekedési kényszerben. Az OMV nyomulásával kapcsolatban Vágó Attila arra hívja fel a figyelmet, hogy a cég részvényesei is mind elégedetlenebbek voltak az eddigi politikával. Ennek a következménye, hogy az OMV az utóbbi időben aktivizálódott: erőteljes terjeszkedésbe fogott a régió kiskereskedelmi piacán, megvásárolva például a BP benzinkútjait.
ÉRDEKES IDŐZÍTÉS. Az osztrák vásárlás időzítésével kapcsolatban az mindenesetre érdekes, hogy az október 10-én megszerzett részvényekkel már nem is szavazhatnak a Mol október 20-i rendkívüli közgyűlésén. Ahol az egyik fő napirendi pont – mint arra szintén utalt beszédében a miniszterelnök – a Mol ellenséges felvásárlásának megnehezítésére hivatott alapszabály-módosítás elfogadása lesz. Eszerint az eddigi 5 százalékkal szemben már 2 százalékos részesedés-szerzést is be kell majd jelenteni, 25 százalékos súly fölé pedig csak akkor mehet bármelyik befektető, ha kivásárlási ajánlatot tesz a többi részvényesnek (az ár nem lehet alacsonyabb, mint a bejelentés előtti 12 hónap maximális tőzsdei árfolyama). Az alapszabály ez irányú megváltoztatását egyébiránt sokan kivitelezhetetlennek tartják, arra hivatkozva, hogy ez nem felel meg az értékpapírtörvény előírásainak.
A meglehetősen eseménydúsnak ígérkező pénteki Mol-közgyűlés után alig két héttel a TVK is közgyűlést tart. Így november 3-án kiderülhet, meddig jutott a Gazprom, össze tudott-e szedni 25 százalék körüli csomagot, amellyel fontos előterjesztéseket tudna megvétózni. Ha igen, úgy a Mol a teljes győzelem helyett társbérletre kényszerülne a Gazprommal. Ráadásul megfigyelők ma már szinte biztosak abban, hogy az oroszok megszerezték a BorsodChem részvényeinek többségét, így a két szomszédvár együttműködése terén sem diktálhat a magyar társaság.
