A Horrorra akadva, avagy tudom, kit ettél tavaly nyárson című amerikai horrorparódia megtekintése után az ember óhatatlanul a nosztalgiázásba menekül: uramisten, hol vannak azok az ősblődlik – például a Leslie Nielsenből sztárt faragó Airplane – ahol az abszurd ötletek akkor is ültek, ha a néző nem látta a parodizált eredeti filmalkotásokat. Nem mondom, az író-színész-rendező Wayans család tisztességgel teszi a dolgát, szép sorjában kifigurázzák az elmúlt évek tinihorrorjait, gimis szexkomédiáit és akciófilmjeit, ám azok ismerete nélkül csak a primér poénok jönnek be – feltéve, ha az embernek van ideje elolvasni a feliratozást. A nem kevés verbális humort is felvonultató alkotás szinkronizálás híján bizony sokat veszít lendületéből. Az „áldozatok” – a Sikoly, a Hatodik érzék vagy a Mátrix – egyébként megérdemlik a klasszikusnak szánt rettenetklisék porrá zúzását, hiszen a legfogékonyabb moziba járó réteg pszichéjét vették célba. A kasszasikereknek ugyan nem konkurenciája ez a paródia, de figyelemfelkeltő szerepe éppen a fiatalok szempontjából fontos. Mellesleg pedig olykor jókat lehet – nincs rá finomabb jelző – röhögni. És ez sem kevés. –
