Ádám Zoltán és Várnagy Tibor közös kiállítással lepte meg a képzőművészet iránt érdeklődő közönséget a Budapest Kiállítóterem Lajos utcai galériájában. Bár a két művésztől teljesen eltérő stílusú, technikájú művek láthatók, a rendezésnek is köszönhetően rendkívül harmonikusan, kiegyensúlyozottan sikerül végigvezetni a látogatókat a szeptember 10-ig látható tárlaton.
Annak ellenére, hogy mindkét művész aktív szereplője a kortárs képzőművészeti életnek, egyikük sem elkoptatott résztvevője a budapesti divatos kiállításoknak, és egyelőre a kortárs műkereskedelemben sem töltik be az egyébként már régen megérdemelt helyüket.
Ádám Zoltán a legendás Újlak csoport egykori alapító tagja és az ott felnövő pop-, technogeneráció mentora, ezúttal rendkívül puritán, monokróm portré sorozattal jelentkezik. A körülbelül 2×3 méteres gigantikus képeken Ádám addig ismeretlen emberek arcvonásait vési a néző emlékezetébe, a különböző rasszok és karakterek feledhetetlen, jellemmel feltöltődő hús-vér lényekké válnak.
A társkiállító, és egyébként a Liget Galéria vezetőjeként is elismert Várnagy szintén tőle szokatlan műveket, festményeket, és faragott tárgyakat állít ki. A festőként szárnyait bontogató Várnagy olyan gyermekkori rajzok témáit eleveníti fel, mint a nap, vagy a szív, ami egyszerre jelenti a legkézenfekvőbb és legegyszerűbb alakzatok megfestését, és a művész által évekig tanulmányozott indiai és távol-keleti rituális művészet szemléletének megtestesítését.
A Várnagyra jellemző irónia természetesen most sem hiányozhat, élénk piros, fehér színekkel vastagon kifestett lekváros deszkákat megmintázó eklektikus fafaragványai egy bizarr népművészet darabjait alkotják.
A kiállítás külön érdekessége, hogy az alkotók a szokásos katalógus helyett újságot jelentettek meg a megnyitó napjára, amelyben Tandori Dezső költő és Tatai Erzsébet művészettörténész reflexiói, elemzései mellett a művészek önvallomásai, sőt környezetvédelmi figyelemfelkeltő írások is olvashatók. –
