A hímek poligámok, a nőstények monogámok, ez tény. A jelenségre a genetika és az evolúció törvényszerűségei adnak logikus magyarázatot, ezért is meglepő, amikor a többé-kevésbé általános szabály alól kivételt találnak a biológusok. Ez történt most: brit kutatók a nálunk is jól ismert elevenszülő szúnyogirtó fogasponty – a guppi – vadon élő egyedeinél női promiszkuitást figyeltek meg.
A hímek növelhetik utódnemzési sikerüket azzal, ha több nősténnyel párosodnak, de a nőstények a partnerek számától függetlenül mindig ugyanannyi utódot hoznak világra, nekik tehát általában nem lehet érdekük a promiszkuitás. A “párosodj sok nősténnyel” gén így sokkal nagyobb valószínűséggel terjed a populációban, mint a “párosodj sok hímmel” gén – és ez tovább erősíti a hímek kalandor magatartását. A törvény csaknem mindig igaz. Kivételek mégis akadnak, ezekre viszont nehéz magyarázatot találni. Nyilvánvaló azonban, hogy az ok a nőstények esetében is csak a szaporodási siker promiszkuitás útján való növelése lehet.
A britek vizsgálatai szerint a trinidadi guppik esetében a szabály a nőstényeknek kedvez: a több hímmel párosodó egyedek többet fialnak és egészségesebb utódokat hoznak a világra, mint monogám társaik, és a több apától származó utódok genetikai állománya változatosabb. A kis guppik ráadásul jóval hamarabb jönnek a világra, így a hímhalmozó anyák több szaporodási ciklusban vehetnek részt. A kutatók úgy vélik, a jelenség közvetett okát a nőstények hormonális háztartásában kell keresni. Szerintük a sok párzás stimulálja a peteérést és valamilyen módon több lárva fejlődését segíti elő az anyaállatok szervezetében. Mindezek hátterében azonban az élőhely sajátosságai állnak: a vizsgált területeken kevés guppit fogyasztó ragadozó faj él – a kutatók szerint ez teszi lehetővé, hogy a nőstények a ragadozók előli állandó menekülés helyett folyton párosodjanak. –
A félrelépés kifizetődő
