Noha a mozgóképes művészetben talán a legnépesebb közönséget mondhatja a magáénak, a mesefilm műfaja – jórészt az amerikai dömping okán – Közép- és Kelet-Európában nem igazán inspirálja az alkotókat. Éppen ezért üdítő kivétel Václav Vorlicek mesemozija, a Solymász Tamás, amely szlovák-lengyel-magyar-francia koprodukcióban készült. A XV. században játszódó történet hőse a tizenkét éves Tamás, aki apjával és nagyapjával az erdőben él, ahol a várúr lovait gondozzák. A gyerekről azt rebesgetik, hogy érti az állatok nyelvét, így aztán, amikor eljut a várba, mindenféle kalandba keveredik, s nem mellékesen megismerkedik a várúr gyönyörű lányával. A filmet kifejezetten ajánlhatjuk a virtuális valóságba bódult gyermekes felnőtteknek is, hiszen gyönyörűen fényképezett világa, történeti hitelességű rendezése olyan hihetetlen ebben a műfajban, akár egy mese. A másfél órás film megtekintése után csak egy kellemetlen kérdés merül fel az emberben: Európának ezen a táján miért csak ilyen ritkán ismerik fel a producerek a valós művészeti teljesítményekben rejlő üzletet? –
