Bizony még hosszú ideig megemlegetik a világháló “ügyfelei” a tavalyi karácsonyt, amelyet valószínűleg úgy tartanak majd számon, mint egy rosszul sikerült, rozoga XX. századi főpróbát a fényes virtuális jövő beköszönte előtt. A főpróbán persze nem a számítógépek és az informatikusok miatt nem klappolt minden, hanem nagyon is prózai okokból: a fejlett világbéli vásárlók azért átkozódtak New Yorktól Uppsaláig, mert késve vagy egyáltalán nem kapták meg vágyuk tárgyait. A Jupiter Communications felmérése szerint az Egyesült Államokban az online eladóhelyek kétharmada egyszerűen nem bírta a rohamot, a berlini Warentest alapítvány kilenc országra kiterjedő felméréséből pedig az derül ki, hogy a megrendelt portéka 18 százaléka sohasem érkezett meg a vevőkhöz, ráadásul az áruk a sorsdöntő klikkelés után még 11-13 napig bolyongtak a nagyon is való világban. Nem csoda hát, ha az elemzők már szilveszter táján azzal a “felfedezéssel” álltak elő, hogy az internetes kereskedelem sikere a házhoz szállításon áll vagy bukik, más szavakkal az e-biznisz legalább annyira logisztikai, mint informatikai probléma.
AMERIKÁBÓL JÖTTEK. A nagy nemzetközi futárszolgálatok azon nyomban pénzt szagoltak, s azóta egyre-másra kínálnak teljes logisztikai rendszereket az elektronikus áruházaknak, legyen szó a fogyasztóknak szóló, főleg könyvet, CD-ket és elektronikai cikkeket kínáló oldalakról vagy a legkülönfélébb business-to-business (B2B) áruházakról. “Ez óriási lehetőség a nemzetközi cégek számára, hiszen hiába határtalan az internetes kereskedelem, ha a világon igenis vannak határok” – fejtegeti Járosi Márton a TNT ügyvezetője, aki szerint ez a piac rendkívül szegmentált lesz, s az igazán jövedelmező üzletet azok a nagy hálózatok viszik el, amelyek a logisztikától a klasszikus futárszolgálatig mindent tudnak kínálni, vagyis profi módon képesek szállítani is, bel- és külföldre egyaránt. Az ügyvezető úgy véli: előre lehet tudni, hogy főleg az értékesebb áruk bírják majd el ezt a drágább szolgáltatást, a kevésbé nagy értékű portékák esetében általában marad a hagyományos postai szállítás.
Ezek a cégek egyébként a legkülönfélébb ajánlatokkal itthon is próbálkoznak, bár a jelek szerint nálunk egyelőre csak a lendület nagy, a siker még várat magára.
A DHL-nél, a TNT-nél és a Royal Expressnél – a Federal Express magyarországi képviseletén – is arról számoltak be, hogy már felállították ugyan az elektronikus kereskedelemmel foglalkozó egységeiket, s számos partnerrel ígéretes tárgyalásokba bonyolódtak, a forgalmukban legfeljebb néhány százalékot tesz ki ez az üzletág. A Royal Expressnél azt is elmondták, hogy a tavaly augusztus óta létező üzletág keretében már számos kisebb-nagyobb elektronikus áruháznak felajánlották a szolgáltatásaikat – vagyis, hogy megtervezik a webáruház honlapját, folyamatosan üzemeltetik is azt, és a teljes logisztikai hátteret adják hozzá, ráadásul még a kialakítás költségeit is elengedték volna -, de a legtöbb esetben elutasítás volt a válasz, csak néhány céggel tudtak tartós partneri kapcsolatot kialakítani. A Hewlett-Packarddal és a Compaqkal például már gyümölcsöző együttműködést folytatnak.
Hasonló cipőben járnak a hazai tulajdonban lévő kisebb-nagyobb futárcégek is, hiszen a legtöbb vállalkozásnál kizárólag telefonos megrendelés alapján dolgoznak, s egyelőre még csak egy-két cégnél foglalkoznak intenzívebben a webes kereskedelem kiszolgálásával. A 25 főt foglalkoztató, mintegy 90 millió forintos éves forgalommal bíró és az ügyvezetője szerint a hazai futárcégek közül a középmezőnybe tartozó Motoroadnak a G-Roby nevű diszkont élelmiszer- és vegyiáru lánccal van néhány hónapra visszatekintő együttműködése. A cég internetes áruháza veszi igénybe a szolgáltatásaikat, főleg akkor, ha a saját belső csapatuk nem bírja az iramot. Erre a jelek szerint nem túl gyakran kerül sor, a Motoroad ügyvezető igazgatója, Filetóth Huba maga is azt mondja, hogy ez az üzletág ma még csak a “hab a tortán”, legfeljebb 1 százalékát adja az összes bevételüknek. Mindenesetre az ügyvezető azért hosszabb távon optimistább, szerinte az idei évtől van értelme erről a lehetőségről beszélni Magyarországon.
A főleg Budapestre koncentráló kerékpáros futárszolgálatnál, a Hajtás Pajtásnál jelenleg naponta 600 csomagot kézbesítenek, de az ügyvezető, Tóth Zoltán becslése szerint a két év múlva remélt további 600-at már a webáruházak megrendelései adják majd. Egyelőre egy részletesen kidolgozott projekttel “támadják meg” a potenciális megrendelőket, abban azt ajánlják, hogy aki délelőtt 10 óráig vesz valamit az interneten, az kora délután vagy – kívánságra – este már kézhez is veheti az árut. Ma még csak egy nagyobb internetes áruház és még néhány kisebb bolt számít rendszeres megrendelőjüknek, ezen túlmenően ennél a cégnél is inkább csak ígéretes tárgyalásokról tudtak beszámolni.
A MAGYAR KLIKK. A hazai piac viszonylagos vonakodásának oka részben az elektronikus áruházak alacsony forgalmában rejlik, hiszen egyelőre az internetes boltoknak itthon egyáltalán nem kell tömeges megrendelésekkel megküzdeniük, nagy a kísértés tehát, hogy a belső erőkkel megoldott, első látásra olcsóbbnak tűnő kiszállításban gondolkozzanak.
Ezek az áruházak ráadásul legtöbbször kvázi-kisvállalkozásként működnek, s nehéz meggyőzni a tulajdonosokat, hogy nem csak gyorsabban, pontosabban jutna el az áru a vevőkhöz a profi futárszolgálatok igénybevételével, de még olcsóbban is kijönnének a végén. “Az igazi áttörés akkor jön majd el, amikor a nagy multinacionális bevásárlóközpontok is felismerik a lehetőségeket és beszállnak az internetes kereskedelembe” – jósolja Valu Tamás, a Royal Express marketingigazgatója.
A futárszolgálatoknál tehát csak abban bízhatnak, hogy amint ezeknek a vállalkozásoknak erősödik a forgalmuk, nekik is több megrendelésük lesz, s előtérbe kerül a profi, pontos és gyors szállítás igénye. Erre minden reményük meg is lehet, hiszen – a Carnation Internet Consulting tanácsadó cég felmérése szerint – az aktív hálóhasználók 46 százaléka tervezi, hogy a következő hat hónapban vásárol az interneten.
Egyelőre az is fontos tényező, hogy az internetes áruházak legtöbbször továbbterhelik a szállítás díját, a vásárló pedig nem szívesen dönt amellett, hogy a webkereskedelemtől remélt árkedvezményét éppen a kiszállítás költségein veszítse el. Nem csoda hát, hogy – miként azt a Carnation felmérése ugyancsak megállapította – a világhálón megrendelt portékák 94 százalékát itthon még a posta viszi házhoz, annak ellenére, hogy így megérkezése valamivel bizonytalanabb, s mindenképpen lassúbb.
