Valószínűleg egy fontos felismeréssel szeigéinyebb lenne az emberiség, ha egy négygyermekes New Jersey-i gyógyszerésznő 1962-ben nem adja el három patikáját és nem vásárol egy farmot valahol a távoli Colorado-folyó egyik festői völgyében. Theo Colborn döntése, mint utólag kiderült, nemcsak a család életében hozott fordulatot.
A nagyvárosból vidékre került asszony hamar felfigyelt a Colorado sekély vizében és környékén élő állatoknál jelentkező biológiai elváltozásokra. A törékeny családanya megkezdte mai napig tartó hosszú harcát a természetes vizeket szennyező ipari üzemek ellen. Colborn néhány évvel később részt vett a Nagy-Tavak vizének megtisztítását célzó kormányprogramban.
A kutatók az akció során 16 olyan halra, illetve más állatfajra bukkantak, amelyeknek létfontosságú szervei és szexuális viselkedése eltért a normálistól. Ez adta az ötletet az ambiciózus asszonynak ahhoz, hogy megvizsgálja a tó vizéből kifogott halakat rendszeresen fogyasztó családok gyermekeit. A vizsgálatok kimutatták, hogy riasztó mértékben megnőtt a különböző rendellenességekkel született, illetve memóriazavarokkal, idegrendszeri gyengeséggel és más viselkedési problémákkal küszködő gyermekek száma a környéken.
VESZÉLYEZTETETT MAGZAT. Ami ezután történt, az már a tudománytörténet része. Beigazolódott Theo Colbornnak az a feltételezése, hogy az emberi szervezetbe kerülő mérgező kémiai anyagok pusztítják a létfontosságú üzenetek továbbításáért felelős hormonokat. Ha a hormonális üzeneteket a fejlődés kritikus időszakában káros behatások érik, annak a magzat egész életére kiható következményei lehetnek – állapították meg a kutatások. Az 58 éves korában doktorátust szerző egykori farmer a hormonokat károsító kémiai anyagokról több könyvet és tudományos cikket publikált, amelyek azóta számos nemzeti törvény megihletői voltak. Az Európai Bizottság az Európai Parlament nyomására nemrég közösségi stratégiát dolgozott ki az EDC (a belső elválasztású kémiai roncsoló anyagok angol rövidítése) elleni fellépésre, amelyről a különböző uniós fórumokon jelenleg is folyik a vita.
“Mindannyian ki vagyunk téve a fertőzés veszélyének, de mindenekelőtt az iparosodott államok lakóira igaz ez” – fejtette ki Theo Colborn a Figyelőnek Brüsszelben. Azóta bizonyítást nyert, hogy a veszélyhordozók a napi élet minden területén használt műanyagokról, illetve az élelmiszerek közvetítésével a rovarirtókból kerülnek az emberi szervezetbe. Az amerikai tudós szerint a negyvenes és az ötvenes években, a vegyi anyagok rohamos elterjedésével jelent meg az addig ismeretlen veszélyforrás. A probléma nagyságát azonban még csak megbecsülni sem lehet. A Természetvédelmi Világalap (WWF) programjának irányítója szerint nem állnak rendelkezésre azok a minden részletre kiterjedő vizsgálatok, amelyek alapján meg lehetne állapítani: milyen műanyagok tartalmaznak egészségkárosító anyagokat. Márpedig ezek hiányában hiába követelik az ártalmas ipari vegyi anyagok betiltását. “A tesztek elvégzése egyrészt rengeteg pénzbe kerül, másfelől a befolyásos gyártók az Egyesült Államoktól kezdve az Európai Unióig rendkívül hatékonyan lobbiznak az érdekeik mellett” – véli Colborn, aki mégis lát kiutat a jelenlegi helyzetből. A gyártókat rábeszéléssel vagy kényszerrel arra kötelezné, hogy tegyenek pénzt a szóban forgó kutatásokat finanszírozó független alapba. Az egykori gyógyszerésznek helyi szinten már sikerült rávennie néhány gyártót, illetve vegyi anyagok kereskedelmével foglalkozó céget az együttműködésre, szélesebb körben viszont minduntalan falakba ütközött.
Az Európai Unióban jelenleg is különböző vizsgálatok folynak arról, hogy mi közük az élelmiszerek műanyag csomagolásától kezdve a gyermekjátékokig szinte mindenhol előforduló vegyi anyagoknak az olyan legújabb kori jelenségekhez, mint az ondósejtek számának csökkenése, a mell- és a prosztatarákos betegségek számának növekedése, a férfi és női nemi szerveknél előforduló elváltozások, valamint a gyermekeknél jelentkező hiperaktivitás, idegrendszeri problémák és tanulási zavarok.
TERJEDŐ BETEGSÉGEK. Theo Colborn szerint az említett problémákért egyértelműen a hormonháztartást megzavaró kémiai üzenetközvetítők a felelősek. Az általuk okozott betegségek közé sorolja az asztmát, a cukorbetegséget vagy autizmust, amelynek előfordulása 5 éves időszakokat alapul véve hosszú ideje meredek emelkedést mutat.
Az egyszerű farmerségtől a világhírig eljutott asszony szerint az emberiség túl sok pénzt költ a kibernetikával foglalkozó tudományokra és túl keveset közvetlen környezetünk harmóniájának megteremtésére. “Nézze meg, a mai gyermekeknek mennyi problémájuk van a társadalmi beilleszkedéssel. Boldog és kiegyensúlyozott gyermekek nem háborúznak” – mutat rá Theo Colborn.
