Isteni játék

A hegy-völgyes Tibetben, ahol kis túlzással egy futballpályányi sík terep sincs és a kolostorokban szinte megállt az idő, egy szerzetespalántán kitör a fociláz. Mi több, parabolaantennát és tévét gründol a többiekkel, hogy megnézhessék a vb-mérkőzéseket: az ötlet nem is olyan képtelen, mégis felforgatja a kolostor életét. Valljuk meg őszintén, jól esik nézni a romlatlanok szédületét, még akkor is, ha ebből a típusból már láttunk sikerültebbet és bugyutábbat egyaránt. Az Isteni játék című ausztrál-butháni film az első tibeti nyelven készült alkotás – dicséretes módon a forgalmazó nem is erőltette a szinkronizálást, hadd fokozódjon az egzotikum feelingje. A tavalyi torontói fesztiválon közönségdíjat nyert produkció ugyan hajaz az Istenek a fejükre estek poénvilágára, ám annál jóval konszolidáltabb, ami különösen a meccseket élvező szerzetesek ábrázolásában szembetűnő. A mértéktartó ,,istentelenségek” kellemes családi mozit ígérnek még a vaskosabb humorhoz szokott hazai közönségnek is. A zene pedig remek, köszönhetően elsősorban a Mongolian Overtone Singersnek. –