A 60 négyzetkilométeren elterülő, Magyarországnál 1525-ször kisebb országban az a különös, hogy miközben gazdaságában, pénzében ezernyi szállal kötődik a területét teljesen körülölelő Olaszországhoz, közigazgatásában évszázadok óta meg tudta őrizni függetlenségét, amit a hatvanas évek óta immár háborítatlanul élvez. A lényegében a Monte Titano hegy tetejére ,,fészkelt” középkori paloták és a köréjük épült keskeny, magas bérházak tövében dúsan burjánzó közkertek sorjáznak, odébb az aprócska üzletekben idegenforgalmi árakon helyi kerámiát vagy bélyegsorozatot lehet venni és nem utolsó látványosság a színes uniformisba bújtatott katonák őrségváltása sem a ,,miniszterelnöki hivatal” előtt. A magasba törő falak mögött egyébként teljes a demokrácia: San Marinót egyidejűleg két, különböző pártállású régenskapitány vezeti, őket hathavonta újak váltják fel, s a leköszönők 3 évig nem tölthetik be újra ezt a posztot. A miniállam hatóságai amúgy tisztában vannak az ország sajátos méreteivel, ezért a fővárosban egy órán keresztül ingyenes a parkolás. A várfalakról élvezhető panoráma, a helyiek őszinte vendégszeretete azonban hosszabb időzést is megér. –
