Az ember azt gondolná, hogy a thriller műfajában már nem sok újat tudnak elénk tálalni, pláne nem Amerikából. A Hetedik érzék sem dönget eddig ismeretlen tabukat, ám mégis van benne valami – David Koepp forgatókönyvíró-rendező teljesítményén túl -, ami félelmetesen reálissá teszi az egész alkotást. Ez pedig a szokványos szemkifordulós-vérbuggyanós effektek szinte teljes mellőzése, valamint (a főhős Tomot játszó Kevin Bacon kivételével) a sztereotip arcú sztárok elhagyása. A történet kiindulása mondhatni hétköznapi: végül is egy őrült bulin bármelyikünk alávetné magát heccből egy hipnotizálási kísérletnek. A baj csak akkor kezdődik, amikor a túlvilági víziók kezdenek valóra válni. Tom egy újabb hipnózisba menekül, majd nekilát felásni a pincéjét, ahol egy befalazott holttestet talál. Egy múltbéli bűntény napfényre kerülésével természetesen eljön a bűnhődés ideje is, senki nincs biztonságban, még az a néző sem, akinek csak egy picit rossz a lelkiismerete. A kitűnő film drámaiságban és a lelki folyamatok pontos ábrázolásában méltó követője a műfaj egyik csúcsteljesítményének, a Julia Roberts és Kiefer Sutherland alakításával fémjelzett Egyenesen át című filmnek. –
