Bár a sajtótájékoztatón roppant szívélyesnek látszott a viszony Bill Clinton és Romano Prodi között, a megelőző tárgyalásokon az Egyesült Államok és az Európai Bizottság elnöke korántsem értett egyet minden kérdésében. Az európai körút első állomásaként Clinton Lisszabonban találkozott Prodival, Antonio Guterres portugál kormányfővel, Chris Pattennel, a brüsszeli testület külkapcsolatokért felelős tagjával és Javier Solanával, az Európai Unió (EU) biztonságpolitikai megbízottjával.
A felek elégedetten nyugtázták a transz-atlanti politikai kapcsolatok kedvező alakulását – Prodi szerint ahogyan Kennedy elnök 1963-ban “Berliner”-nek mondta magát, úgy most Clintonnak kijár az “európai” cím -, kereskedelmi téren azonban semmi érdemi előrelépés nem történt a vitás ügyek megoldása terén. A sajtótájékoztatón csak annyi derült ki, hogy a delegációk megállapodtak: a vitákat a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) előírásai szerint fogják rendezni. Név nélkül nyilatkozó források ellenben elárulták, hogy a tárgyalásokon továbbra is súlyos nézeteltérések mutatkoztak a különböző témákban.
A WTO korábban engedélyezte az Egyesült Államok számára, hogy 191, illetve 120 millió dollár értékben szankciókat alkalmazzon az EU ellen, amiért a tizenötök a banánimport terén a volt gyarmati országokat részesítik előnyben az amerikai multikkal szemben, másfelől amiért korlátozzák a hormonkezelt amerikai marhahús importját. Az információk szerint az EU részéről Lisszabonban nem tettek olyan utalást, hogy fel kívánnának hagyni e gyakorlattal, ugyanakkor a világkereskedelmi esélyegyenlőség torzulására hivatkozva kifogásolták azt az amerikai szisztémát, amelynek alapján mintegy 6 ezer exportáló vállalat – köztük olyan óriások, mint a Boeing, a General Motors és a Microsoft – 15 százalékos adókedvezményben részesül. Miután e kérdésben a WTO Brüsszelnek adott igazat, az amerikai kormányzat ígéretet tett a kedvezmény fokozatos megszüntetésére. Az EU-vezetők a lisszaboni csúcson állítólag jelezték, hogy Washington ebbéli eltökéltségét nem tartják elég komolynak. Clinton és kísérete ezt értetlenkedve fogadta, s egyszersmind újfent tudomására adta a vendéglátóknak, hogy az Egyesült Államok rossz szemmel nézi az Airbus repülőgépgyárnak nyújtott állami támogatásokat. –
