Felemelő érzés,

hogy a Magyar Köztársaság leendő új elnökének jelölése a meghatározó parlamenti pártok egybehangzó támogatásával történik. Jelzésértékű, hogy a törésvonal nem másutt, mint a demokrata pártok Mádl Ferencet támogató álláspontja és a MIÉP elutasítása között húzódik. Megnyugtató, hogy Magyarország egységét egy nemzetközi hírű jogász testesíti meg éppen abban a történelmi időszakban, amikor az európai uniós csatlakozás kézzelfogható közelségbe kerül – ha meg nem valósul. Valószínűsíthető, hogy Mádl professzor még a miniszterelnökre is képes lesz hatni, akár olyan kérdésekben is, ahol az ország demokratikus működése puszta dacból sérül (például a médiakuratóriumok ügyében). Ígéretes, hogy a köztársasági elnökjelölt már első nyilatkozataiban is kellő bátorságot mutatott ahhoz, hogy szembesítse a nemzetet olyan, mások által inkább került kérdésekkel, mint a romák és a szegények helyzete. Végül csak remélhető, hogy ezért a kiváló politikai döntéséért a Fidesz-MPP (és az adófizetők) nem fizetnek majd túlságosan nagy árat a Kisgazdapártnak. –