mondta tavaly februári megválasztása óta már több alkalommal Csák János, a Mol Rt. elnöke. Az álom lényege, hogy a magyar integrált olaj- és gázipari vállalatból a térség vezető cége nőjön ki. E cél eléréséhez természetesen nemcsak a vállalatcsoport növekedése szükséges, hanem az is, hogy a térség energetikai vállalatainak egy részét megvásárolhassa a Mol. A megválasztása óta eddig eltelt alig több mint egy évben a dolgok nem az elnök szája íze szerint alakultak, s egyre többen mondogatták, hogy álma hagymázas látomás volt. A hét vége óta viszont újra hihető a Mol felemelkedéséről szőtt terv, a Slovnaftban szerzett részesedés elhalkította a tamáskodókat.
Még fél évvel ezelőtt is hihetetlenül hangzott, hogy a szlovák GDP hozzávetőleg egytizedét adó olajipari vállalat menedzserei – akik nem mellesleg a cég részvényeinek többsége fölött is rendelkeznek – a legnagyobb magyar vállalatcsoportot választják a társaság meghatározó stratégiai tulajdonosává. A megegyezés mégis megszületett, és nemzetközi viszonylatban eddig példátlan módon, egy régióban belülről kezdődik meg az olajipar konszolidálása. A megállapodás messze több egyszerű üzletnél: politikai jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Évtizedes bizalmatlanságot küzd le a másik fél, amikor Szlovákia területén magyar vállalatot enged stratégiai befolyáshoz jutni. Ráadásul a Mol kifejezetten kedvező feltételekkel vetheti meg lábát Pozsonyban.
Nem elsősorban a vételárról van szó, jóllehet Csák szerint kifejezetten jó üzletet csinált társasága – persze vannak ettől eltérő vélemények is -, sokkal inkább azok a kondíciók meggyőzőek, amelyek a Mol szakmai befolyásának érvényesítését biztosítják. A nyolctagú igazgatóság felét a magyar fél jelölheti ki, s ami ennél is sokkal fontosabb: a menedzsment főbb területeit is paritásosan osztották el.
A hitetlenkedők elhalkultak, Csákkal pedig madarat lehetne fogatni. Ám ez csak pillanatnyi állapot, hosszú még az út addig, hogy valódi eredményekről lehessen beszámolni. A Slovnaft-részesedés megszerzése történelmi esély volt, amellyel élni kellett, ám ez csak a szlovákiai kaland kezdete. A Mol olyan céget vásárolt meg, amely számos – főként pénzügyi – problémával küszködik, s ahol rengeteg még a tennivaló. De a gondokért nem kell a szomszédba menni, a magyar társaság saját háza táján is rengeteg megoldatlan kérdés van, így például a szervezeti átalakítás, a létszám leépítése és nem utolsósorban a teljes csapat megnyerése az új stratégia számára.
S akkor még nem beszéltünk a gázár-képletről. Vagyis most mosoly ül Csák János szája szegletén, de nem sokáig. –
