A gazdasági növekedés fő forrása 1999-ben a Magyarországon megtelepedett multinacionális vállalatok exporttevékenysége volt. Az év második felében azonban az ipar belföldi értékesítése – amely a megelőző hét évben gyakorlatilag stagnált – szintén érezhetően bővült.
A belső gazdaság beindulását támasztja alá a kiskereskedelmi forgalom növekedése, melynek volumene – az 1997. évi mélypont és az azt követő időszak lassú javulása után – 1999 második felében megélénkült. Ebben, a gépjárművek és járműalkatrészek, továbbá az üzemanyag mellett, jelentős szerepet kaptak az élelmiszerek és a könnyűipari cikkek is. A kedvező trendet a GDP is tükrözi, amely egyre gyorsuló ütembena negyedik negyedévben már 5,9 százalékkal bővült.
A kedvező külső konjunktúra lehetővé teszi a gazdaság további viszonylag dinamikus növekedését, amit az elhatározott infrastrukturális fejlesztések is erősíthetnek. Ugyanakkor a tartós fellendülést potenciálisan veszélyeztető tényezők közül kettő, az infláció és a külső egyensúly változatlanul kedvezőtlenül is alakulhat. Inflációs nyomást idézhetnek elő az állam által finanszírozott szolgáltató szféra béremelési igényei, a szolgáltatás terén működő multinacionális vállalatok profitérdekei és nem utolsósorban az agrárolló zárására irányuló törekvések. Nagy erőpróbát jelent az is, hogy a kormányzat el tudjon fogadtatni a társadalommal egy, a várható gazdasági növekedésnél kisebb arányú reálbér-emelkedést, és általában mérsékelni tudja a már tapasztalható inflációs várakozásokat. Pontosan még az sem mérhető fel, hogy a kamatcsökkenési irányzat milyen mértékű keresleti inflációt okozhat.
A külkereskedelem egyensúlyának változatlansága csak abban az esetben várható, ha sikerül a fejlődő, illetve a közép- és kelet-európai relációban mutatkozó egyensúlyromlást megállítani. –
