Az ezredforduló legmasszívabb zenei irányzatai közé tartozik a dance és a house muzsika, ami jelzi, hogy a fő fogyasztó fiatal korosztály a technóból kiábrándulva az ellenpólust keresi. Miként annak idején a rockhullám után érkezett a dallamosabb, “hepibb” funky stílus, úgy most is a könnyen emészthető, andalítóan monoton zenék jöttek divatba. E tekintetben nem is járunk sokkal a Nyugat után, számos hazai csapat kötelezte el magát a dance-szel, amelyek saját számokkal vagy világslágerekkel járják az ország legjobb partihelyeit. Mintha kiveszőben lennének a fülledt, izzadságszagú klubok, helyüket átveszik a légkondicionált, alul-felül beillatosított “vigalmi” termek, ahol feltehetően a lemezlovasok kedvence lesz a BMG által most megjelentetett korong, a Dancissimo is. Az ezredforduló legjobb slágereit egy véget nem érő mixben élvezhetjük többek közt olyan előadók tolmácsolásában, mint a VIP, a Kozmix, az Ámokfutók, Zoltán Erika, Bery, továbbá a rap világából kiruccanó Fekete Vonat. –
Kuba fütyül a világra
Ez a megállapítás azonban nem egyértelműen pozitív előjelű. Legalábbis Fernando Gomez múlt héten bemutatott Az élet egy füttyszó című filmjében az derül ki, hogy a századvég Havannájában – és most nem csak a politikára kell gondolni – nem fenékig tejfel az élet. A szociális munkás, a balett-táncosnő és a dobos nyűglődését a boldogsággal a boldogságért egy negyedik személy, az életvidám fiatal lány előadásában ismerjük meg. Mariana, Julia és Elpidio túlfűtött története, az önmagukkal folytatott drámai küzdelem ezen narráció által válik fogyaszthatóvá, mi több izgalmas, korszerű mozivá. Talán nem véletlen, hogy a Robert Redford által létrehívott Sundance Filmfesztiválon ez az alkotás tavaly elnyerte a zsűri különdíját. A hazai forgalmazót viszont az dicséri, hogy a filmet feliratozták, így megmaradt a hangulathoz nélkülözhetetlen pergésű spanyol nyelv érzelmekben áradó dallama, ami feltehetően a nyelvet tanuló “mozistáknak” is hasznos segítség. –
